|
|
|
|
Élet, az élet után
Vers - szilbaby - 2004. november 27.
Fűszálnak lenni kietlen sivatagban
Vergődve sikítani süketítő csöndbe
Elbújni egy hatalmas fekete kalapban
S falak közt járni, össze-vissza körbe
Nézni egy kezet, helyéről leszakítva
s látni a részvétlen emberarcokat
A segélykérés hangját visszautasítva
élni, s vívni köznapi harcokat.
Egy ember áll a híd peremén,
Nézi az örvénylő mélységet
Mit lát? Magát a remények kék egén,
Élete eddig nem hozott szépséget.
Munkája cafat: sírt ásni ki szeret?
felesége csalja,mostanra már nyolccal
Lányának olyan Ő mint krisztuson a kereszt
Fia meg leköpi egyszerű nyugalommal.
Egy embert sodor lomhán a víz,
A hullámok lágyan fodrozódnak
A tömeg kiket a látvány visszataszít
Kígyót rikoltva dühösen átkozódnak.
Nyűgnek lenni egy nemzet nyakában
Rontani a vizet, lassan megbomlani
Egy téglának lenni a túlvilág falában
S pusztítást keresve összeomlani.
Sátánnak lenni az angyalok között
A földi borzalmakat bölcsen megtanulván
Élősködni minden, és mindenek fölött
S megmutatni milyen az élet az élet után.
|
|
|
|
|
|
Szia!
Gary Hun - 2005 április. 3. 14:09:54
Tomboló ellentétes érzelmek ütköztetése! Szép! Üdv. Gary.
|
|
|
|
|
|
