 |
Engedj el..!
Vers - horria - 2004. október 31.
Átvirrasztott sok éjszakán,
Remegő testem Téged kíván,
Álmomban mindig velem vagy,
Még várom, hogy mellettem légy holnap.
A vén Hold rajtam csak mosolyog,
Mig táncolnak körötte ragyogó csillagok,
Hiszen ő tudja, hogy Rólad álmodom,
Átlát rajtam, mint egy üvegfalon.
Ő végig kísérte szerelmünket,
Hiszen vágyaim vele beszéltem meg,
Oly sokszor töltöttem Vele az éjszakát,
S olyankor látta párnámon, könnyeim nyomát.
Mert sokat folyt a könnyem Miattad,
Hol örömkönnyek voltak, hol meg sirattak,
De most vége van, vége a sírásnak,
Könnyeim mostantól, már csak befelé folynak.
Eltitkolom, bár nagyon nehéz,
Hogy szívemben még mindig Te élsz,
Hogy a mosolyaim mögött rejtegetek,
Egy felhővel teli, borús eget.
Hullik a zápor, és fúj hideg szél,
Tombol a vihar, mely bennem él,
A Holdra nézek, az égre fel,
Könyörgő, esdeklő tekintettel,
Engedj el! Suttogom, utolsó lehelettel.
|
|
|
