|
|
|
|
Te voltál...
Vers - Betty - 2004. október 28.
Te voltál a fény, mely éjsötét szívemet
szikra-csillagként ragyogta át
Te voltál az, ki úgy tudott szeretni
Ahogy még senki más.
Te voltál a csend, a harag szürke viharában
Melyet emberek száza szült
S te voltál az, ki egy szó nélkül
néma léptekkel elszállt, tovatûnt...
Te voltál a minden, de mára semmi lettél
Nem pendíted már meg szívem húrjait
Hogy lehet az, hogy lázasan szerettél
Mégsem lehetsz már velem újra itt?
Te voltál a vágy, a perzselt szenvedély
Milliókat adtam volna tiszta lelkedért
Te voltál az álom, s a fájó valóság
Te voltál nekem a legnagyobb csalódás...
|
|
|
|
|
|
