|
|
|
|
Csoda
Vers - Betty - 2004. október 18.
A testemben éltél, szívemben laktál
Nem láttalak, mégis féltettelek
Parányi kis lény, mikor elõször adtál
Magadról halvány életjelet.
Boldog voltam, és boldog vagyok
Hányszor képzeltelek magam elé..
A Világmindenség izzik, ragyog
Tudom, elindultam hazafelé..
Révbe értem, nem telepszenek rám
Sötét, nyomasztó gondolatok
Világra hoztalak te gyönyörû kislány
Kit életem végéig gondozhatok.
Csoda vagy! S mikor apró ujjaid
Átfogják vigyázó kezemet
Nap mint nap erõsödik szívemben
A feltétel nélküli szeretet.
Nyár van, hisz mikor szemedbe nézek
Égi ragyogás melegít
Apró mosoly a szád szegletében
A képzelet szárnyain elrepít.
Szeretlek! S bár még nem beszélsz
Én tudom, hogy mikor mire vágysz
A torkodon feltörõ vidám sikoly
Számomra zengõ szerenád.
Vigyázok, ha megtör is az élet
A szívem maradjon kerek egész
Örökké óvlak, amíg csak élek
S õrzöm kis lényed szeretetét.
|
|
|
|
|
|
Tetszik
Nesi - 2005 június. 20. 15:00:50
Szia, szép napot!
Nagyon megfogott a versed. Érdekes és elgondolkodtató, eszembejuttatott sokmindent...
|
|
|
|
|
|
