 |
te és telefóbiám
Vers - ddani - 2004. április 13.
Absztrakciókba nyúló messzi távlat
köztünk - felőlem áthidalhatatlan.
Átjátszott kapcsoláson felhívnálak,
beszélgetnék hozzád - hisz most is látlak,
történet gerjedhetne csak szavakban.
A tárcsahang, a búgó vágy, a bánat -
bárhányszor telefonálnék utánad
itt-ottlétünk felpiszkálván, csupán
öncél-szerkezetem vágom kupán:
absztrakci-fikcióból hangutánzat
valóságosabbnak, mégis furán
szabályozottan, pótlékként, bután hat.
Nem kérdés: nem hívok, nem kérek számot,
valódi hús-vér médiumra várok:
te kellesz, nem szólnom, sürgetnem ólom-
léptű időt. Hogy lelkünk összefolyjon,
több kell halk szózörej-motoszkálások
szövőmintáinál. Nincs hol fogódznom
tekinteted nélkül, mit elkerüljek,
kezem kezedtől tartanom képzelve,
hogy észrevetted, épp mikor vetülnek
feléd háttérzajként szememből szerte-
szökő kis félszavak. Míg nem jössz szembe,
nem hívlak, hogy előled el ne tűnjek.
|
|
|
