|
|
|
|
Te! Figyelj csak...
Vers - Dallos - 2004. március 28.
Szeretni, mondd tudnál-e engem?
Tudnád-e várni tőlem a szót.
Tudva azt, mi jó énbennem
És adni ezért, egy életnyi jót.
Vélem az úton; jönnél-e mondd?
Arra amerre a szívem vezet.
Tudni azt, elszáll, nincs többé gond,
Ha egymásra nézünk a fejek felett.
Gyermeket; mondd; szülnél-e nékem?
Hordanád értem szép terhedet?
Örülve annak, ha cserepes ajkam
Áldott hasadnak majd hízeleg.
Hahogyha minden álmom szertefoszlik,
S mint mondtam; bányásznak elmegyek.
Mondd; elég öröm lesz Tenéked,
Ha kicsinkkel este játszni látsz engemet?
Az ország helyett, csak néhány gyermeket
Tanítunk tán; igazán szeretni.
És nem sírunk majd, ha itt hagynak.
Elmennek tőlünk; önállóan élni.
A hajunk már ősz, de a szemem,
Kérdi, mondd szeretsz Te még?
És tán azt mondod: bolond öregem
Én újra és újra csak veled kezdeném.
De lásd; hát túl sokat beszélek.
Pedig tán mindenre egy szó a felelet.
Így hát; mint az elején, újra kérdem:
Szeretni; mondd, tudnál Te engemet?
|
|
|
|
|
|
