 |
Keserű kívánság
Vers - Pendr@gon - 2004. február 23.
Valakire várok,
ki majd szeret engem,
tán már rátaláltam,
de elhagyott, -- elment.
Valamire várok,
csókra, simogató kézre,
békét mosolyogtam,
mégis fáj a szívem.
Többet már nem várok
megyek örökre innen,
mert aki tudott volna :
nem marasztalt engem.
|
|
|
