|
|
|
|
a csillagok figyelője
Vers - SajnosNem - 2004. január 31.
- egy barátom emlékére -
halk a szó és halvány a szín
ami a múlt emlékrésein
otrombán átszökik néha
nyelv száj torok szem
nem mer még sírni sem
csak nyakamon dagad a véna
emlékezem: ittuk a gint
és úgy tettünk mint
kiket semmi nem érdekelne
neked mindegy merre vagy
a plútón vagy föld alatt
egy hálás csillagra lelve
nevetve pár korty után
„haljunk jó korán!”
mondtam és bólintottál - érted
de én maradtam itt
mozdulataid
most hidegen kőbe vésted
csuklódon sosem volt óra
a hülye mutatóra
mégis miért nézett szemed?
már a bolygók járják utad
és új kapukat kutat
halálra vágyott lelked
ezegyszer késhettél volna
sikolt minden perc óra
amit eltemettek veled
köszönj rám ha éppen
a göncölszekéren
elrepülsz álmaim felett
|
|
|
|
|
|
s n-nek....
Pendr@gon - 2004 február. 1. 10:16:14
NO COMMENT már megint...
A vers csodaszép.
Köszönöm.
Ennyi.
|
|
|
|
|
|
válasz
SajnosNem - 2004 február. 1. 11:02:53
Én köszönöm... bár most látom, hogy változtatásra szorul...
én nem vagyok megelégedve vele...
sn
|
|
|
|
|
|
s n-nek....
Pendr@gon - 2004 február. 1. 12:35:05
Még ennél is jobb lehet...???!!!
Nekem így is nagyon tetszik!!!!!
|
|
|
|
|
|
