|
|
|
|
nihit
Vers - SajnosNem - 2004. január 23.
bennem a semmi röhögve lobban
nem akarok semmit se jobban
fáj a tér és szorít az idő ha lépek
minden mozdulat merénylet
minden mondott szavam átok
ha kerestek senkit találtok
minden csókom üres terem
hűvös nyirok a leheletem
lelkem az űr az úr adta
és elragadta
nekem a kínzó hiány kéjes öröm
szememben édes a közöny
hangom a csend csendem a hang
minden arcom néma harang
minden poklom legyen éden
hitem a semmi nincsen
minden bűnöm ige legyen
bánat szemű szentképeken
régi álmot szőve újra
elkezdődve és elmúlva
|
|
|
|
|
|
s n
Pendr@gon - 2004 január. 25. 08:23:56
Már megint.....
NO COMMENT
..ez legalább annyira jó, mint a "..de jó lenne.."
(A címe nem elütés, "nihil" helyett..?)
A lényegen mit sem változtat....ez is csúcsvers, és GYÖNYÖRŰ.
SajnosNem én írtam...
|
|
|
|
|
|
válasz Pendr@gonnak
SajnosNem - 2004 január. 25. 10:03:22
Köszönöm Pendr@gon!
Igazán zavarba hozol.
A cím nem elírás: a nihil és a hit szó egybevonásából keletkezett...
sn
|
|
|
|
|
|
Bocs
Pendr@gon - 2004 január. 25. 19:00:27
...erre nem gondoltam.Elnézést érte.
A vers így is, úgy is kitünő....
|
|
|
|
|
|
