|
|
|
|
metróember
Vers - SajnosNem - 2004. január 18.
- én a metróember vagyok -
amíg fent liheg a város
lent az aluljárók
szeles mámoros
zajába merevedve
megállok egy percre
várok
elől- és aluljárok
itt lent nincs tavasz se ősz
csak az állandóság
néha a mozgólépcsőn
leszökik a valóság
itt lent nyár a tél
elnyel a tér
az oszlopok között
eltörpülök
itt lent a vezető az isten
az állomás a templom
semmi nincsen
a moza-ikon
itt lent minden utas múzsa
és ha megcsókolna
az egyik engem
fel kellene mennem
itt lent nincs határ se határőr
csak az ellen
ki néha ránkt-őr
diszkréten
vagy anélkül
aki menekül
az majd elvérzik titkon
a sárga csíkon
a szerelvény ablakán
az üvegen pillanatok
filmmé animált
gondolatok
és a szélesvásznú
bambárgyú
arcok csak percek
emlékezni felejtek
boldog akinek van jegye
én jegytelen maradtam
bérletem
az életfogytiglan
ez a legszabadabb börtön
fent a lépcsőkön
a végtelen
- jó idelenn -
|
|
|
|
|
|
SajnosNem-nek
Pendr@gon - 2004 január. 19. 08:00:59
valahol már olvastam ezt a verset, és akkor is majdhogynem brilliánsnak gondoltam.Ezt gondolom most is.Nekem nagyon tetszik, - akkor is, most is.
Sok ilyet olvasnék még tőled.
Üdvözöllek!!
|
|
|
|
|
|
A Kontroll
hannoca - 2004 január. 19. 10:19:40
című filmhez jól passzol ez a vers. Az ihlette, vagy régebbi?
|
|
|
|
|
|
Válasz "A Kontroll"
SajnosNem - 2004 január. 19. 10:23:03
Hannoca!
A filmet még nem láttam... meg aztán régebben is íródott.
Ez az első verseim egyike.
üdv: sn
|
|
|
|
|
|
Pendr@gonnak
SajnosNem - 2004 január. 19. 10:25:24
Köszönöm az elismerést - ez az egyik legédesebb gyermekem - bár sokan az egyéb verseimet jobbnak tartják.
köszöntök mindenkit!
sn
|
|
|
|
|
|
