|
|
|
|
pontszerző
Vers - hannoca - 2003. november 6.
A Központi Antikvátiumban lehet kártyával fizetni, és ez drasztikus következményekkel járhat a bankszámlámra nézve. Ma pl. beugrott a hátizsákomba egy Kassák és egy Zelk válogatás.
És most úgy örülök, mint a gyerek a játékának. Az egy akkora hülyeség, hogy Kassákot alig vesszük a gimnáziumban, vagy egyáltalán nem, mintha valami kis jelentéktelen újítgató lett volna, bezzeg a klasszicizálódó Babits pamparam.
De az az egy vers, amit nem szoktunk elolvasni, az annyira jó, hogy akárhányszor el lehet olvasni egymás után.
nem lehet idézni, pedig azt akartam, mert minden sora csodálatos, meg főleg az egész együtt
de most, hogy mindenki elkezd foglalkozni valami hivatással, az biztos, hogy ide illik, hogy
bizonyos hogy a költő vagy épít magának valamit amiben kedve telik
vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek
vagy
vagy
madarak lenyelték a hangot
a fák azonban tovább énekelnek
ez már az öregsé jele
de nem jelent semmit
én KASSÁK LAJOS vagyok
és fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár
errről meg a 100 év magány Melchiadese jutott eszembe:
hozzám szakállasan és vakoltalan érnek el a csodák
2×2=4
|
|
|
|
|
|
