 |
Nádasdy Ádám: Mit lehet válaszolni egy karácsonyi üdvözlőlapra?
Vers - Tamás - 2002. október 27.
Tudom, hogy idegen tollak, meg könnyű pont, de muszáj ezt a verset beírni. Akármit keres is ez itt, legalább írok biztosan egy jó cikket, összefüggésben a másikkal, ami meg erről szól.
Szóval érthető, nem?
Megírom neki, hol s mikor születtem,
hogy volt farkaskutyánk (egy chien-loup?
vagy loup-chien?), és hogy az általános
felső tagozatában (ŕ l'école
supériure?) a gimnáziumokból
kiebrudalt tanárok tanítottak,
álmos, borostás, rémült férfiak,
a legrosszabkor bújt elő belőlük
a cserkészvezető (talán: le leader
des boy-scouts?); vagy esetleg más vidám
kalandokat, de mégse azt a belső,
konzervnyitáshoz hasonló processzust,
(és pláne franciául), miért mentem
egészen máshová gimnáziumba
(lycée, ez biztos), változtam-e tényleg
azon a nyáron - hát ez nem fog menni.
Mi köze hozzá. Ismeretlenül
(vagyis hát majdnem ismeretlenül)
tele hibával, nem fogok leúszni
a féllegális vallásgyakorlathoz,
meg hogy az oroszt mennyire szerettem
(J'amais le russe: mit ért ebből szegény?),
maradjunk annál, hogy őt is szerettem,
és jó, hogy írt, és az alaktalan
csalódás (végül sose mentem el
a bélyeggyüjtő szakkörre - miért?)
marad alaktalan. Így menni fog.
|
|
|
