 |
indula mandula
Vers - ddani - 2002. július 6.
rovatindításnak és kedvcsinálóként itt egy saját épphogy-friss-és-zsenge, tessék bátran hozzászólni, meg sok-sok verset és versről írni ide, az amatőrre.
erdő
gomba halma hull alattam csupaszon,
bolond vérpöttyök fehér kalapomon,
gyönge humuszillat, velős feromon
gomolyog a gallyakon, a csillagok
sötétbe szűrt fénye zúgva andalog,
a szellőn a holdfény suttogva dadog –
egyél meg, rongyos kopott skalpom alatt
őserdőnél tágabbra tör a tudat,
nappal-éjjel vérzem a visszhangokat –
gomolyog a gallyak közt a csillagok
sötétbe szűrt fénye, zúgva andalog
a szellőn a holdfény, suttogva dadog
érzékbörtönöm, reggelre összeállt,
várjuk nagy Életben a biztos Halált,
erdő-részem örök gombára talált
|
|
|
