Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Szeretet [06-03-15]
Az idő nagyon telik! [06-03-05]
Magány [04-02-25]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Böttger leszámol a Mozart legendákkal
Veder - Frank Einstein - 2006. július 20.

alapos, szisztematikus kötet került elénk

Mozart
„Amikor a kisfiú egykoron a császárnőnél járt, két főhercegnő vezette körül, akiknek egyike a szerencsétlen sorsú, majdani francia királyné, Marie Antoinett volt. A fiú elcsúszott a szokatlanul fényes padlón. Az egyik főhercegnő nem törődött vele, a másik viszont, Mária Antónia fölsegítette, és kegyes volt vele. Mire a fiú: ”Ön jó, feleségül akarom venni önt.”
A magyar nyelven olvasó leginkább csak a legendák Mozartját ismeri, ezért nagyon nagy szükség van az alapos, a legendákat oszlató művekre.
Az ad acta tett mítoszok sorában első Colloredo salzburgi hercegérsek szerepe Mozart életében. A legenda szerint a főpap stupid feudális önkényúr volt, aki minden erejével igyekezett gátat szabni Mozart zeneszerzői kibontakozásának. Braunbehrens most megmutatja, hogy Colloredo nemhogy ókonzervatív nem volt, hanem a felvilágosult abszolutizmus terén még császárán, II. Józsefen is túltett, ráadásul gyorsan felismerte, hogy Mozart kvalitásainak szűk és kicsinyes a salzburgi zenei környezet - többek közt éppen ezért akarta eltávolítani onnan. Pontosabban, akarva-akaratlanul döntésre kényszerítette házi szerzőjét: ha akar, távozzék, de ha úgy dönt, hogy marad, akkor végezzen derekas és tisztességes munkát a nem is csekély fizetésért - és utóbbiban csak a javíthatatlan széplelkek lelnek bármi kivetnivalót. Az sem gáncsolható, hogy az érsek ferde szemmel nézte, amikor alkalmazottja önkényesen három hónapra szabadságolta magát például az Idomeneo müncheni bemutatója miatt. Braunbehrens azt sugallja, hogy Colloredo mindvégig racionálisan járt el, és közvetve voltaképpen elősegítette Mozart döntését, hogy Bécsbe utazzon, és végleg ott telepedjen le, ami aztán fordulatot hozott az európai zenetörténetben.
Magyar szerző tollából származó komoly könyv nem jelent meg az elmúlt évtizedekben; a kivétel Fodor Géza 2002-es kötete (A Mozart-opera világképe), ám ez is a régi, 1974-es munka alig átdolgozott újrakiadása -írta a Mozart évben a Magyar Narancs, nem csoda, hogy a külföldi szakirodalom azonban gyarapodott: Böttger és Becker Schickahaus biográfiájával. Ez utóbbi fenntartja a Mozartról szóló legendák egy részét: Mozart adósságokat hagyott hátra, lehet, hogy megmérgezték, nincs sírköve, senki nem kísérte ki a temetőbe.(Egy régebbi magyar nyelvű életrajzi miszerint a kutyája igen)
A Helikon 2006-os kiadványa (Böttger: Mozart, www.helikon.hu)
viszont leszámol a legendákkal. Salieri nem mérgezte meg Mozartot, Mozart jól keresett, adósságait pontosan megadta, nem magányosan halt meg, gyászmenetét a sógornője írta le, a résztvevők sorában ott volt Salieri is, stb. Böttger alapos kutatásokon alapuló történelmi keretbe helyezi Mozart születését, családja történetét, a korabeli történelmi viszonyokat. Csodagyereknek látja az utókor Mozartot, Böttger szisztematikus elemzésekkel bizonyítja, hogy a kortársak nélkül (Gluck, az Angliában élő Bach leszármazott, Haydn öccse) Mozart tehetsége aligha szárnyalhatott volna ilyen magasra. Nem hagyja ki a szerző az olasz zene Mozartra

1 2 következő