Veder - Az eltűnt ütő nyomában

Megütődve láttam, hogy néhány hét múlva boldogan jön haza, tudtuk, hogy fogorvoshoz ment, és a kertben megáll, boldogan kipök egy korsónyi vért és fölmutatja vadonatúj, a nyílt sebben elhelyezett műfogait, amit a kihúzott hat helyett raktak be.

Véletlent mondtam, noha mindennek helye és ideje van.

Ám ki tudja, hogy mit fedezett volna fel Kolumbusz, ha Amerika útját nem állja?- kérdezte egyszer a Tanár úr.

Divatos ma a megfelelő helyen és időben lenni.

Elképzelhető-e Luther úgy, hogy nem a wittenbergi várkapu előtt vesz szöget ki a kabátja zsebéből?

Vagy hiteles-e Jézus, ha nem kereszthalált hal?

Mit kezdünk Napóleonnal, ki nem a megadott időben szökik meg a szigetről?

Mit ér a leleményes Odüsszeusz története, ha a hős azonnal hazatér?

Csak János vitéz falujának nevével adós a könnyed tollú szerző, de az, akárhol játszódhat, úgyis a Tündérországban végződik…

A fentieket figyelembe véve a „véletlen” sodort bennünket Ceglédre, ha eltekintünk attól, hogy -nem véletlenül- Cegléd pontosan középen van a térképen Pest és Gyoma között, ahol Édesapám és Édesanyám is születtek az 1928-as boldog békeévben. Véletlen, hogy Édesapám és Édesanyám szülei is Gyomáról Pestre költöztek?

Véletlen-e, hogy ott, Pesten, egy strandon egymásba botlottak?

Mert akkor véletlen vagyok én.

Ebbe a véletlenben aztán szerepet játszott, hogy Apám tüzérfőhadnagyi beosztása mellett katonaorvosi feladatokat is ellátott a Jugoszlávia ellen háborút vizionáló magyar militarista hadseregben, mely éppen Ceglédre telepítette a döntő csapást mérő, szárazföldi tank-és tüzér hadosztályt. Fekvését tekintve elég messze a határtól, de a mozgósítás után gyorsan reagálót.

Mivel a nagyszülők egyeik része még Gyomán csomagolt, a másik része Pesten rendezkedett be, a „kemény faszú tüzérek” közé példás gyorsasággal beilleszkedő fiatalember, Apám, aki akkor még katonaorvosi szaklapokba is publikált, könnyen rábírta feletteseit, hogy szolgálati helyét tegyék a térképen Gyoma és Pest köz, így esett a választás Ceglédre, az már a véletlenen múlott, hogy ott volt tüzérlaktanya. Ma már felszámolták.

Apám azonban nemcsak ott volt ismerős.

Szívesen látott vendége volt-akkor még nem értettem, hogy miért, a vele szemben lévő szovjet laktanyának, amit most egy orvos vett meg...mint más egy kiló krumplit.

A szovjet laktanyába a több kiló kitüntetést hordó orosz tisztek barátságból hívták a tovaris Kerekest. Díszszemlére.

Úriember vagy gyalog jár, vagy taxin- mondta Apám, és megállította a kocsit az orosz laktanya előtt.

A korszerű barát-ellenség felismerő rendszert akkor még hírből sem ismerő orosz kiskatona, a sorompó előtt silbakolt, és mindenkivel kezet fogott.

A parolától ösztönösen irtózó Apám is később vette észre, hogy kormos a keze. A felderítés és kémelhárítás világában szokatlan módszer nem dühítette fel, de kezet mosni nem tudván, otthagyta a laktanyát. Többé nem hívták.

Cegléden hosszú ideig albérletben laktunk a Virág utcában. Ma is csukott szemmel odatalálnék, Miskolcról.

A tulajdonosnak, aki nagy bajszú, kövér, ivós ember volt, nagy lélekkel és jó szívvel megáldva ki korán meghalt, hátrahagyva telt, érett feleségét és két gyermekét, volt egy szintén iszákos unokaöccse. Ő is kapott egy szobát a házban. Lacinak hívták.

Édesapán neve Tamás volt. Anya sokat volt egyedül, mert Apámnak sűrűn kellet hadgyakorlatra mennie, épp a nagykőrösi Csókás erdőbe, mely mellett lakom, most. Véletlenül.

előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 következő