Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Fáj a lét [06-03-05]
ez mit csinál, pfuj de ronda, nemtudom... [05-11-22]
Fejjáték [05-04-27]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Ömlengés
Veder - borntodie - 2006. június 20.

Az erkélyen ültem, és a naplementét vártam. Az ég felhős volt, de reméltem, hogy ismét látom. Láttam már, és jó volt. A felhő elszállt, pici napsugár. Az erkély rácsai közt felfedeztem a fenyőfák apró tüskéin megcsillanó napfényt. Tetszett. Romantikus lennék?
Baszok rá. Tetszett és kész. A kezemben a kedvenc bögrém volt. Bort ittam. Bögréből. Nem érdekelt. Nem is lényeges.
A vonatról tekintett vissza rám. Csak eszembe jutott. Már azt hittem, hogy nem fog. Miért nem tudom elfelejteni? Csak a szemét figyeltem. Az volt az első alkalom, hogy megérintett az az érzés. Lejárattam magam, és kész. Mosolygott, és jó volt. Ilyen idő lehetett. Emlékszem az illatára. Sokszor éreztem, mert szerettem érezni. Számomra már meghalt, Megölném bármikor. Bárcsak kinyírhatnám. Te szar mocsok ribanc. Egyszer szétbelezlek. A nyál illata az arcán. A bőre feszes volt, és finom. Akkor is ezt a számot hallgattam.
Elkísértem a vonathoz, és ezt hallgattam. Reményekkel telve. Remény? Szart. Nincs már olyan. Ömlengés. Az van. A bor íze. Fémes egy kicsit. Hamuban szunnyadó parázs. Annyi idő eltelt már. Mire volt jó? A dallam az agyamat szakítja ketté. Nem értem. Visszajátszás. Rágyújtok. Ahogy nézett. Nem látszott csak a szeme. Mosolygott a szeme. Már nem is ismerem. Találkoztunk, és bólintott. Én is bólintottam. És elmentünk. Soha nem ismertem.
Nem is fogom már. Ömlengek. A részegek ömlengenek. A naplemente igen,. Együtt néztük emlékszem. Átölelt, és éreztem, hogy hozzám tartozik. Figyeltem őt, és tudtam. A lány aki nekem kell. És nem harcoltam meg érte? Mégis hogyan? Bazd már meg. Másnap már mással aludtam. Nem nagy ügy. Mindig azt gondolta, hogy nem én vagyok az. Aki kell. Talán nem vagyok képes kifejezni azt amit érzek. Minden mást. Nagyon is. A bor még mindig fémes. Töltök. A naplemente. Elmúlt. Sötét van, és egyedül vagyok. Fogtam a kezét. Mindig. Hiba volt. Szerettem érezni.
Nem volt nagy keze. Kicsi. Pici. Ömlengek. Szóljon már rám valaki. Valaki verjen arcon. Nem tudnám megint. Nem megy. Kell nekem, és egy szó nélkül lemondtam róla. Ennyi. Egy nagy zsák szar. Tölts nekem. Kinek beszélek? Olyan sötét van. Fasza. Be vagyok baszva, és egyből eszembe jut. Hol tartottam. Nem vagyok elég nagy intellektuel. Amihez én értek az nem piacképes. Mihez. Mi van. Mihez értek egyáltalán? Igen. Buta és kiismerhető. Nem valószínű. Ha te mondod. Ez valaminek a kezdete. Fogd meg a kezem. Szerettem veled lenni. Emlékszel amikor annyit nevettünk? Nem gondoltad volna, hogy ennyire mélyen belémnyúlsz, ugye. Te szarszopó kis köcsög. Eljössz velem? Igen. Bárhová. Mindig. Fáradtan. Mocskosan. Stoppolva vagy gyalog. Te vagy másik felem anélkül hogy beléd mártóznék. Nem bírtam. Nem akartad. Megnyomorítottál. Csak erről a számról jutottál eszembe. Le kellett írnom. Segít. Mosolyogtál. A szemed nevetett. Mi a faszért. Még soha senki így. Emlékszel? Akkor és ott. Szerettem volna adni valamit. Ott volt a táskámban. De a kukába dobtam. A rohadék kuka.


1 2 következő