Veder - lávalámpaláz

a minap reggeli mellett elolvastam a tejesdobozt, és selyemhernyók kezdtek rángatózni a torkomtól lefele: röhög, reflektál, műzlitál, miközben felsejlett egy keddesti (c) matricka a vécétükörről: számítások szerint a kínaiak 21 nap alatt fogyasztanák el az amerikai összlakosságot, fincsi mi? szevasztok, itt a reggeli piármasszázs. tessék nyugodtan hátradőlni, riadtan előredőlni, gubbadni, szortyogni. időnk, mint szar a fűben, tömérdek.

néha a lakásban melegebb, mint kint / néha kint melegebb, mint lakásban. minden hajlék nélkül élő nemszemélynek külön helyrajzi számot! hadd hordják padra, kőre. litográf azonosító kód („l_a_k”) rögtön megoldaná azt a jogi hogyishíjjákot. ha ajtót, ablakot kitárok, befú a huzat, kimegy a meleg, 25ről 20ra zuhan saccper a szobahő. a fashiontv-n épp olyan kollekciót mutatnak be, mely egy gyerekruha-turkáló szín- és fazonvilágát idézi, rikít, sikít, mindenbajavan. csúnya idők. mondja, ma hányszor viselkedett célközönség-specifikus minta szerint?

gyantássűrű borostyános probléma, bár hogy milyen gyanta, talán az életnek az ő nagybetűs fája, onnét szivárog vastagon, dúsan. kenőanyag. beleragaszt a korszellembe, mint egy kis szerencsétlen rovart, mint egy matricát az albumba, mint róla a szöveget a fejedbe. hömpölygő kínaiak lepik el a képernyőt, rajtuk is szocreál sztájl gyerekruha-költemények, miközben lötyögős indulóra masíroznak és vásott fogú vigyorral nyalogatják ritmusban a mentolos fagyit. az is sárga. visszajátszás jövő kedden (c).

csurog a lávalámpa aranyfényében az amőbaszerű anyag. önszerveződő alakzatokba úszva lassított bugyborékolást imitál. hűvös peremű tálban gyümölcssaláta: alma, narancs, banán és szömörce, primőrtermékek, márkajelzésük granny smith’s, dole, chiquita, cypria, cafatokban szottyog a tál mélyrétegeiben. a lámpa sok hőt termel, túlmelegszik a rakétaforma világítótestet koronázó bádogsapka. a reggeli a nap legfontosabb étkezése.

soha ne mondd azt, hogy soha.