Pedig a nap süt, a tavaszi szünet úgy t?nik akár tavszinak is nevezhet?. Lehet biciklizni, meg úszni meg minden, a n?k kibújtak a repedésekb?l, ahogy ezt sokkal kedvesebben és szellemesebben a Varró Dani meg is írta a Narancsban. Végre szakíthat az ember id?t arra, hogy befejezze azt a rég elkezdett hosszú Nádas regényt, hogy tényleg elmélyedjen nyugodtan maga elé bambulva a pokróc alatt, hogy tulajdonképpen miben is rejlik a romantikus irónia lényege, és miért is más mint a nem romantikus, tehát miért kap jelz?t. Tulajdonképpen az id? kiváló arra, hogy azon töprengjünk, mi is az a szerelem, és aztán jókedv?en megnézzünk valami melankólikus ám de boldog vég? francia filmet, ugyis francia filmhét van a Corvinban. Persze aki nem szereti a meglepetéseket, az vegyen ki inkább egy megbízható régit az Odeonból. Tulajdonképpen pezseg a szellemi és a társasági élet, de mégse kell semmit csinálni, én például spontán boldogságrohamot kapok attól, ha nem kell iskolába járni, pedig nem fenékig habostorta. Szóval le a sirámokkal, mert ha valaki meglátja a címlapot, azt hiszi, ez itt a depi-terápia lapja, és a kergekórosok itt vezetik le, hogy tavasz van és a n?k ugyan kijöttek, de nem mentek elég messzire. Ugye ez frappáns volt.