Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
A kis virág és a tarka lepke [06-03-27]
ijesztő kilátás [02-06-20]
Forrás megosztás [01-03-12]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Tanítok
Veder - derikk - 2003. április 11.

...de vajon meddig még?...

Nem mondom, hogy sok tapasztalatom van. Nincs. Idén, azaz ebben a tanévben kezdtem. Tanítani. Friss diplomásként, tanárszakosként, mondhatni mázlim volt egyrészt, hogy találtam állást, lakóhelyemtől nem nagyon messze, egyszakosságom ellenére felvettek; másrészt a végzett csoporttársaim közül én voltam az egyetlen, aki elszántan tanár szerettem volna lenni.
Ma, a költészet napján, lement egy kis műsor az iskolai hangosítórendszeren keresztül, amit a hét elején vettem fel néhány diákommal; verseket mondtak, megzenésített verseket vágtunk be közéjük. Egy kis szerény, 10 perces műsor; többre a gyerekek figyelme, agyi kapacitása nem futja.
Éppen lyukasórám volt, itt ültem a tanáriban a gép előtt; hátam mögött igazgatónőnk álldogált, úgy hallgatta a műsort. Utána felém fordult és gratulált. Azt mondta, az utóbbi 5-8 év legszínvonalasabb megemlékezése volt ez. Szépen megköszöntem, és jeleztem, hogy szívesen, máskor is. Ekkor lefagyott az arcáról a mosoly, illetve inkább kényszeredetté vált, és a tárgyhoz nem illően arról kezdett beszélni, hogy ugye tudom, mert már ugye mondta az igazgató helyettes, hogy majd májusban valamikor lesz egy megbeszélés, hogy hogyan váltak be a friss kollégák, és mi lesz a további sorsuk...
Nem tudtam. Nem pedzegette nekem senki a témát...
Való igaz, azt hittem, könnyebb lesz. Ezt még akkor hittem, amikor még a kötelező gyakorlazton kívül - amit ráadásul ideális helyzetben tudtam eltölteni - még soha, sehol nem tanítottam önállóan. És persze nem egyszerű. De mindig szerettem a kihívásokat, és a sok nehézség ellenére, a korán kelés, agondok, a saját módszereim látszólagos kudarcai ellenére szeretem a munkámat, váltig azt érzem, hogy ez a hivatásom, nekem tanítanom kell!...
És csak a hülye nem veszi észre, hogy itt valami sokkal komolyabb probléma van. Csak éppen az érintett nem tud róla, mert vele ráérnek akkor közölni, amikor már ha akarna sem tehetne semmit.
Hát így.
...vajon meddig még?...


Ne magadat
hannoca - 2003 április. 12. 15:50:55

Ne magadat hibáztasd szerintem, hogy valami nem megy és te azt nem veszed észre. Én úgy tapasztaltam, de ezt te nyilván jobban tudod, hogy az oktatás a tanárok oldaláról nagyon hierarchikus, és az újakkal gyakran ellenségesek, ha nem idomulnak régi jó (na persze) bevált (lásd a szintfelméréseket) gyengített porosz módszerekhez. Pár évfolyamtársam végzett tavaly, és ?k is elég vegyes tapasztalatokról számolnak be. Van, aki csinálhat, amit akar, projektmunkát, kirándulást, mindenfélét, beleszólhat a tantervbe, el?adásokba, iskolai életbe, másoknak meg még szinte azt is megmondják, hogy mit hogyan hová a saját óráján. Szóval nem ismerem a helyzeted, ami nyilván nehéz, de szerintem mindenképp másban is keresd a hibát. A tanári felmérések egyébként is azt mutatják, hogy a tanárok amiatt is magukat hibáztatják sokszor, amir?l nem tehetnek.