Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Az... [06-04-11]
Hegedűszó [06-01-11]
A sziget [05-06-15]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Pár szó a boldogságról
Veder - Barburu - 2002. május 25.

Mi a boldogság megoldóképlete? – Tettem fel pár éve ezt a kérdést magamnak, és nemrég ismerőseimnek. Akkor még költői kérdésnek tűnt, ma már válaszra vár. Kétségbeesetten kergetjük, mint egy tarka lepkét, aki könnyedén tovaszáll, és nem pihenünk meg ebben az eszeveszett hajszában. Pedig lehet, hogy éppen a nyugalom perceiben találnánk meg a választ. Lehet, hogy rossz lepkét kergetünk; talán a valódi boldogság lepkéje nem egy tovatűnő látomás?
A boldogtalanság szülőanyja az elégedetlenség. Miből fakad ez az elégedetlenség? Lehetünk-e mindennel elégedettek és ez által úgymond tökéletesen boldogok? A válasz sajnos nemleges. Az ember eredendő természeténél fogva mindig többre és jobbra vágyik, mindig a távolba tekint, ahelyett, hogy az itt és most lehetőségeit használná ki.
Élj a mának. Élvezd az élet apró örömeit. Ez lenne hát a megoldás? Egy finom étel, egy jó film, egy kellemes szeretkezés egy rövid időre örömet szerezhet, s megteremtődik a boldogság illúziója. Az étel jóllakat, elmúlik az éhség kellemetlen érzése. A jó film eltereli a negatív gondolatokat, egy időre vakká tesz saját problémáinkkal szemben. A szexuális kielégülés csillapítja a nyugtalanító vágyat. De mindezen vágyak időről időre visszatérnek, aztán újból kielégülnek, és ennek a körforgásnak soha nem lesz vége.
Akkor mi értelme az egésznek? Az ilyen vágyak kielégítésével eltöltött életnek mi értelme van? Ki kéne szállnunk a körhintából és elkezdeni haladni valamerre… Egy olyan úton, amelyet végigjárva már értelmes, emberi lénynek érezhetjük magunkat, elhatárolva az állati ösztönöktől, így kihangsúlyozva emberi mivoltunkat. Ha megtagadjuk az ösztönök által táplált vágyakat, boldogabbak lehetünk? Nem igazán. Nem tagadhatjuk meg azt, ami szerves részünk. Nem uralhatjuk és igázhatjuk le őket teljesen, de azt sem szabad hagynunk, hogy ők tegyék ezt velünk. Nem árt tudatában lenni ezeknek a vágyaknak, és ha tudjuk, hogy rossz felé vihetnek, ne figyeljünk mindig hívó szavukra. Próbáljuk meg úgy élni az életünket, hogy ne csak ma érezzük jól magunkat, hanem később visszatekintve egy hasznos, tartalmas életet lássunk.
Tehát ne éljünk céltalan életet, ami csak a makacs ösztöneinknek való engedelmeskedésről szól. Ha kitűzünk egy fő célt, amit el akarunk érni, értelmet adunk az életünknek, amit ily módon már érdemes élni. De mi legyen ez a cél? Mik legyenek a részfeladatok? Ezek kitűzésében nemcsak az ösztönök, hanem a társadalom is számos csapdát állít elénk. A társadalom eléri, hogy pszichikai energiáinkat (figyelmünket) olyan célokra fecséreljük, ami az ő érdekeit szolgálja. Belénk nevelik, hogy a boldogság nem a jólléttel, hanem a jóléttel egyenlő. Tehát akkor lehetsz boldog, ha van házad, autód, stabil anyagi háttered. És egyre táguló alternatívát nyújtanak a boldogsághoz. Nem mindegy, hogy milyen autód, házad, hi-fi berendezésed, ruhád van. Ha tovább megyünk, az sem mindegy, ezekből mennyivel rendelkezel. Arra sarkall, hogy minél többet és jobbat szerezz meg ezen anyagi javakból. Az ő érdekét szolgálja, ha ezekért küzdesz és harcolsz. És mit érsz el egy ilyen élet végén? A jól megérdemelt pihenést? Vagyontárgyaid elégedett szemlélését? Elmondhatod, hogy nem éltél hiába? Vagy csak azt érzed, hogy az életed egy hiábavaló nagy loholás volt, valamitől iszonyatosan fáradt vagy, és érdekes módon az a sok dolog, amiért megdolgoztál, nem tesz boldoggá. A társadalom és az ösztönök pedig elégedetten dörzsölgetik a tenyerüket.


1 2 következő