Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Újabb veszteség [06-03-19]
Egy bűnöm van… [06-03-05]
Bár elmondhatnám… [06-03-05]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



A nyújtózkodási rituálé
Veder - Barburu - 2002. május 25.

A nyújtózkodási rituálé életünk fontos részét képezi. Mozgásszegény életmódunk mellett manapság már szinte nélkülözhetetlen. Berozsdásodott alkatrészeink megsínylik a mozgáshiányt, az ülőmunkát, és a fölösleges súly cipelését, amit a pluszkalóriák bevitelével pakolunk testünkre.
De hogyan is zajlik ez a művelet? Nos, akár ez is lehetne a fő kérdés cikkünkben. Számíthat-e nyújtózkodásnak például a végtagok ropogtatása, amivel legtöbb embertársunkat kétségkívül az őrületbe kergetjük? Vagy ez éppenséggel káros lenne az egészségre? Talán ezt a kérdést jobban meg tudnák válaszolni a gyógytornászok, mint ahogy a nyújtózkodási technikákat is jobban le tudnák írni, de őket ez alkalommal nem kérdeztük meg. Így a Kedves Olvasó kénytelen e csekély értelmű nem-szakértő véleményére hagyatkozni.
Mi lenne tehát velünk a nyújtózkodás nélkül? Belegondolni is szörnyű, ugye? Gondoljunk csak azokra a meggörnyedt hátú öregasszonyokra, akik minden bizonnyal soha nem gyakorolták ezen egyszerű mozdulatsorokat! És nézzük csak meg az állatokat! Nem is kell messzire mennünk, ha van kutyánk vagy macskánk. Ezek a kis csacska háziállatok, akik úgymond butábbak a csimpánzoknál, nyújtózással kezdik a reggelt, sőt napközben is megteszik ezt néha. És ropognak a végtagjaik? Hallottuk is valaha? Ugye, nem?
Érdemes tehát megfigyelni kedvencünket, s végignézni a teljes folyamatot. Mintha egy, az ösztöneikbe beépült mozgássort látnánk. Mindig ugyanúgy történik a nyújtózás. És ez nem véletlen!
Persze megfigyelhetjük embertársainkat is, bár talán őket nehezebb, mert tetteik nem öntudatlanok, mint a kutyáké. Szűkebb környezetünkben talán nem is találunk olyan embert, aki él ezzel a szokással. Nézzünk körül máshol! Vegyük például a sportolókat, akik edzés előtt nyújtással melegítenek be, hogy a hirtelen mozdulatoktól ne húzódjanak meg az izmaik, hiszen az ilyen balesetek akár súlyos sérülésekhez is vezethetnek! De nem vagyok én sportorvos, sem gyógytornász, ahogy feljebb is utaltam rá, így nem az én feladatom, hogy részletekbe menően elemezzem a nyújtás anatómiai alapjait. Így hát vissza is kanyarodnék a kiindulóponthoz.
Kiknek is van szükségük a nyújtózásra? Nem, nem is a nyújtásra, amit a sportolók csinálnak, hanem nyújtózásra. Érzik a két szó közötti leheletfinom jelentésbeli különbséget? Nyújtózás. Ez egy kényelmes, lassú mozdulat, melyet talán épp egy unalmas pillanatunkban teszünk, vagy a fáradtságtól tébolyultan ebbe a mozdulatba menekülünk. Mindenkinek szüksége van rá, aki napjait úgy tölti el, hogy hosszú órákat ül vagy áll; a lényeg az, hogy egy mozdulatba van megmerevedve végtelen időkig. A legtöbben munkánk vagy kitartó tanulás során tapasztaljuk ezt. Főképp, ha irodai „munkások” vagyunk. Vacak kis aktakukacok. És ez nem jó, kérem szépen. Pihenésképpen mindenkinek el kéne mennie kézbesítőnek vagy postásnak pár hétre, hogy megtudja, milyen állandó mozgásban lenni. Persze lehet, hogy a postáslétnek is megvannak a maga hátrányai. Például az időjárás viszontagságai. De hát én ezt nem tudhatom. Szerény személyem csak egy egyszerű irodista, aki csupán saját tapasztalatairól tud hitelesen írni.

azám!
ddani - 2002 május. 28. 17:48:02

bizony, nyújtózkodni frankóság. a jógászok is tudták ezt, már szanszkritül vagy mióta. kipróbált, garantált légző-nyújtózó rituálék megtanulhatók és alkalmazhatók a testilelki kinyúlás érdekében, bár szvsz ízlés dolga. elvégre az ember magától is könnyedén összedob egy jóleső sorozatot ilyen macskamozdulatokból, minden riszpekttel a védáknak.
a körülöttünk "hordozott" személyes terünket időnként mindenképp fel kell deríteni fizikailag, már csak praktikus megfontolásokból is. ám mégjobb rendszeresen és gyakran művelni ezt, naponta megtapintani hatótávunkat és határainkat. eleinte furcsa élményt nyújt, főleg némi introspektív bambulással párosulva, de tapasztalatom szerint bizonyos idő után (napok, hetek) javul az ember tér- és egyensúlyérzéke, mozgáskoordinációja, szóval bejön a dolog. mondjuk ha ez nem elég a motivációhoz, csapjuk hozzá a "javítja a nemi életed"-szlogent is :o)

Ugyeugye?
Barburu - 2002 május. 30. 15:21:11

Látod, a jógázók eszembe se jutottak. Amúgy ezt egy unalmas pszichológia órán sikerült összedobni, az egész a címből indult ki, aztán csak írtam és írtam és írtam és írtam...
Ha már megszólaltam, élnék a lehetőséggel, hogy megkérdezzem: verseket is lehet/illik/szokás ide küldeni? Vagy csak inkább cikk-szerű képződményeket?

Üdv,

Barb