Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Álmodj velem [08-03-09]
A családomat... [06-04-02]
Gyötrő most [06-02-25]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



A balekságnak nincs határa!
Veder - Wavezone - 2001. április 3.

Az idei Tavaszi Fesztiválon történt...

Néha-néha egy egyszerű, nagyon könnyed eleganciával öltözködő, urbanizált proli is hódolhat a klasszikus kultúrának. Múlt szombatra nekem is betervezett az élet egy komolyzenei koncertet. Tudni illik, hogy az apai nagymamám aktív dolgozó korában, fizikát diktált a Konzervatórium (Konzi) kamaszkorú zenei tehetségeibe. Életének ez a része elfogult kultúrzenei fanná kovácsolta, de ki ne csodálná szívesen, világhírű tanítványait, egy hatalmas kaliberű szilveszteri koncert porondján. A drága nagyitól minden ünnepszagú alkalommal a lemenők koncertjegyet kapnak ajándékba. Jó szokásának köszönhetően minden évben meglátogatom a Budapesti Tavaszi Fesztivál egy-egy programját, és találkozom a szintén tavasszal született unokatestvéremmel. Idén az Amadinda Ütőegyüttes miatt kaptam fel az érettségi-öltönyt, és vettem az irányt a Zeneakadémia felé. Mondjuk nem nagyon készültem rá, útközben találtam ki, hogy az Oktogonnál kell elválnom a 6-os villamos, nem odaillő fizimiskámat bámuló közönségétől. Korán odaértem, így volt időm megkeresni a célobjektumot, fura módom gyorsan sikerült abszolválnom a kutakodást. Belépek az épületbe, sehol senki. Korán van - állapítom meg -, sebaj beülök, ráhangolom magam a tömény unalomra. A frakkos jegyszedő elkapja a karom, miközben nyújtom neki a jegyet, és szolidan a fülembe súgja: „Uram ön elkésett, a jegye a földszintre szól, itt már nem engedhetem be, de menjen föl a harmadikra, ott még bejuthat.” Elkísér a lépcsőházba, és pályára állít. Fölrohanok, közben azon merengek, vajon az órám a nyári időszámítás szerint jár-e? Az emeleti ruhatáros kisasszonnyal egyeztetek időpont ügyben, fura de stimmel, akkor a jegyen baszták el. A helyi ücsörgős asszonyság beléptet az erkélyre. Kifújom magam, koncentrálok a darabra. Hézagos zenei műveltségem dacára, szinte azonnal fölismerem a tényt, miszerint az Amadinda nem egy giccses bajor elégikus operettnek a címe. Hoppá, Opera! Mit keresek én itt! Sikerült összekevernem a két patinás zenei csarnokot. Rohanok le a lépcsőn, a földszinti gentleman jegyszedő arcán erős kontúrt kapnak a ráncok. Ki látott már ilyen bolondot, késik, és még van pofája korábban lelépni? De milyen korán! Kicsit kínosan érzem magam, halkan, szerényen elbúcsúzom a pofától. (Tóbiás, Tóbiás, attól még, hogy öltönyben jön, nem biztos, hogy be kell engedned!) Mire átértem az igazi Zeneakadémiába a kellemetlen affér jelét sem lehetett látni rajtam, ráadásul pont időben értem oda. Amúgy az Amadinda megérdemel egy dicséretet, nem véletlenül világhírűek. Én pedig, megjegyezhetem magamnak, hogy pocsék budapesti sznob lenne belőlem.


8-)
Wavezone - 2001 április. 3. 22:14:32

Aki nem ismer rám, az még nem találkozott velem.

Szolid tapsvihar, csöndes ováció
Tamás - 2001 április. 3. 22:59:10

Nekem most fáj a fejem, fáradt vagyok, és kedvetlen. De leültem a gép elé, beléptem ide, konstatálni a felfoghatatlant, hogy halott ez az oldal, végérvényesen és visszavonhatatlanul. Erre nem. Valami halvány reménysugár - kattintok tovább kiváncsian. És mit találok!? Téged, a szellemes, szórakoztató cikkedet, ezt a szerény egotrip dolgot, és most jó kedvem van. Köszi!