|
|
|
|
Az ember, mint rabszolgasorsból felszabadulni vágyó evolúció-termék.
Veder - Video - 2001. március 26.
Egy régebbi cikkemben ( http://video.fw.hu/elet.htm ) már kifejtettem, hogy az emberi élet értelmetlen szükségszerűség - értelmet csupán egyéni szinten kereshetünk, s ez az értelem a boldogság. Akkori fejtegetésem alkalmával elsiklottam egy fontos felismerés mellett: a boldogság önmagában értelmetlen, önmagáért való dolog.
A kép mostmár felettébb különlegessé vált. Itt vagyunk mi emberek, a szükségszerűség céltalan termékei, létünk egyetlen értelme a belénkprogramozott, önmagáért való boldogságérzet szüntelen kergetése. Aki nem teljesíti a programot, azt az evolúció által belévésett kód keményen megbünteti. Vagy elfogadod az önmagukért való dolgok létjogosultságát, vagy nem fogadsz el semmi értelmet, hiszen minden más ezt szolgálja.
Olybá tűnik, az emberi, ösztön feletti élet arról szól, hogy viaskodunk a programmal, megpróbáljuk legyôzni, mégpedig úgy, hogy errôl maga a program se szerezzen tudomást (azaz továbbra is megkapjuk napi jóérzés-adagunkat). A jelek szerint vannak emberek, akiknek feltünt, hogy a program értelmetlen, s úgy döntöttek, nem akarják életüket egy értelmetlen feladatnak szentelni. Tény, hogy mas értelmet nem fogunk találni.
A fentiek alapján könnyűszerrel belátható, hogy Einstein pontosan annyi értelmes dolgot cselekedett, mint a diszkókban vergôdô drogos emberszabásúak - ez azonban csupán az axiómarendszer teljes hiánya miatt van. Pontosan ez a hiány teszi azt is, hogy maga ez az állítás is értelmetlen. Az életnek és a dolgoknak értelmét csupán axiómarendszereken belül vizsgálhatjuk.
Egy végsô axiómarendszernek meg kellene magyarázni önmaga létrejöttét is. ...ez azonban paradox helyzetet teremtene: hiszen ha már le lehet vezetni valamibôl valamit, akkor az a valami nem axióma... Ez egy végtelen ciklus, s emiatt olybá tűnik: nem létezik olyan rendszer, ami leírná az élet értelmét, vagy hogy mit kéne kezdenünk magunkkal - így minden csupán önkényes elmekbôl ered. Ez pedig azt jelenti, hogy bárki bármikor bebizonyíthat bármit, csak megfelelô rendszert kell kitalálnia hozzá.
Mindebbôl következik, hogy semmivel se értelmesebb a gondolkodó homo sapiens, mint amit egy TVutánzat-ember, vagy bárki más: hiszen egyik axiómarendszer se jobb mint a másik, csupán más (ugyan ez tautológia, de akinek esetleg elsôre nem ugrott be hogy miért van így, az gondoljon arra, hogy épp az elöbb láttuk be: nem létezhet egyetemes értelemmérce). Mondhatjuk azt, hogy saját axiómarendszerünkben valaki nem értelmes - ez azonban nem jelenti azt, hogy a valóságban tényleg így van, hiszen nincs "mindent eldöntô" rendszer, s könnyűszerrel felállítható olyan axiómaösszesség is, amelybôl pont ezen állításunk ellenkezôje következik. Ez a rivális rendszer pedig nem lehet jobb vagy rosszabb a miénknél - egyetlen kritériuma a következetesség, és semmi más. Ebbôl nyilvánvalóan látszik, hogy el kell fogadnunk a másságot - ha nem így teszünk, következetlenek vagyunk.
Az emberiség nagy csoportjainak egymás elleni küzdelme felfogható úgy is, mint axiómarendszerek harcai egymás ellen. És ha valami értelmetlen, akkor ez az, hiszen mint mondottuk, az axiómarendszer nem lehet jó vagy rossz.
|
|
|
|
|
|
A történelem az axiómarendszerek harcának törénete : )
cet - 2001 március. 28. 09:46:40
A másság elfogadása szép dolog, de azt hiszem, hogy az odavezető úton logikailag bukfencezve mentél (gurultál) végig. Eltekintve a Nagy Végső Axiómarendszer kissé fellengzős fogalmától, amelyben meghatározható maga az ÉLET ÉRTELME, nem teljesen értem, hogy milyen tartalmat is takar ez a kifejezés. Persze így felturbózva jobban hangzik a tizenhat évesek "mi az élet értelme?" kérdése (néha belőlem is elő-előtör, de visszatartom a wc-n kívül), azonban továbbra sem jön ki belőle semmi okosság, azonkívül, hogy 42. Erre varj axiómarendszert!
Továbbá. Az axiómának definitíve nem kell megindokoltnak lennie, sem létében, sem tartalmában. Ettől eltérő feltételekkel valóban nehéz axiómákat megfogalmazni, belépsz a saját ördögi körödbe, s pöröghetsz örökkön-örökre körbe...
Aztán a mindenki jófej a saját axiómarendszerében-gondolathoz: vannak olyan magatartásformák, amelyek egyetlen koherens(!) axiómarendszerben vizsgálva sem értelmesek, mivel az egyes cselekedetek egymással ellentmondók, így valamelyikőjük mindenképp az alapfeltevésekbe ütközik.
Ráadásul szerintem hiba azt is feltételezni, hogy a drogos diszkósok és pajtásaik vasárnap délutánonként a saját kis axiómarendszerüket (AR) fogalmazgatnák, hogy bebizonyíthassák, miért is jó arcok ők. Márpedig ha valamely cselekvő ARét Te fogalmazod meg utólag, az legalábbis megkérdőjelezi az illető intellektuális egyenjogúságát, illetve az általa képviselt nézetek egyenértékűségét.
Asszem ennyi, mert elfelejtettem a többi részt (még mindig nem látni kritika közben a cikket, ugye Tamás?), meg igazából nem is akartam nagyon fikázni, már csak azért sem, mert jártam az oldaladon, és igen-igen nagy frankóságok vannak ott, úgyhogy nálam pluszos vagy stb. (vigasztaló nyalogatás vége).
A háborúsdi viszont tényleg vicces volt.
|
|
|
|
|
|
re: cet
Video - 2001 március. 28. 17:27:54
Ha a hivatkozaskent emlitett cikket megnezed, lathatod, hogy az "elet ertelme" kerdest ertelmetlensegere en magam is ramutattam, igy nem ertem miert fejtegeted mindezt kritikad elejen. Azon allitasod, hogy nem jon ki semmi ertelmes, szinten nem ertem, hiszen kovetkezetes levezetessel ramutattam, hogy nem letezhet egyetemes "mi az ertelme"-valasz.
Ezutan kifejted, hogy az axiomarendszernek nem kell indokoltnak lennie - ami igaz, csak azt nem ertem, hogy miert irod le nekem, mikor ezt en is nagyon jol tudom, es sehol se mondtam ellent neki.
Nem irtam azt sem, hogy mindenki egyontetuen ertelmes: hiszen ott all, a kovetkezetesseg a rendszer kovetelmenye. Tokeletesen mindegy, hogy valaki tisztaban van-e a tetteit vezerlo rendszerevel, vagy nincs: a lenyeg az, hogy amennyiben kovetkezetesen viselkedik, felallithato olyan axiomarendszer, amire a viselkedeset alkalmazva ertelmesnek mondhato az illeto. Az, hogy tobbet er az, aki tisztaban van az ot vezerlo rendszerrel, mint az, aki csak kovketkezetesen rombolja sajat szervezetet, pusztan a te axiomarendszered igazsaga. Letezik olyan axiomarendszer, amiben ez az allitas nem igaz - s ez a rendszer se nem jobb se nem rosszabb mint a tied.
Mindent osszevetve nem ertem, hogy mit is akartal, mivel ugy allitottad be kritikadat, mintha az ellentmondana az irasomban fogant dolgoknak, ugyanakkor semmi ilyesmi nem fordult elo.
Udv.: Video
|
|
|
|
|
|
forgatom, hogy ilyen az élet
ddani - 2001 március. 28. 17:32:18
egyéni szinten valóban lehet értelmetlen, sőt érdektelen a dolog, mint olyan. persze nem vagyunk egyéni szinten, és ez nem érdektelen, szvsz talán nem is értelmetlen. nem gondolom, hogy sokra mennénk az egyéni boldogság céltalan hajszolásával, sokkal érdekesebb kommunikálni, ez pedig kommunikációs rendszert feltételez, ilyen pl egy nyelv. ezek a rendszerek (mint több-kevesebb értelmezés után kb minden) potenciálisan a végtelenbe nyúlnak, na tessék, ilyen a végtelen, csak nem akar azonos lenni önmagával, illetve maga az értelmezés is arra mutat, hogy két dolog nem ugyanaz, nem egy dolog, tehát maga az életnek az ő egy értelme egy anti-élet, egy marhaság. arra gondolok, hogy az értelem maga egy használhatatlan fogalom, tovább nem is foglalkozom vele. ami érdekes viszont a problémafelvetésben is, hogy képesek vagyunk bezárkózni a saját időnkbe, amikor egyébként annyi időnk van még azon kívül (kívül?) hogy csak na. most vissza se olvasom, mit írtam, valszeg komplett zagyva lett, mindegy, kínlódjatok vele ti. ja, a diszkósdrogosokról még, hogy ők is ugyanazt, másképp, és persze ízlés dolga:)
|
|
|
|
|
|
szerintem
hannoca - 2001 március. 29. 18:51:40
nagyszerűen lejön a különböző hozzászólók nyitottsága a másféle ARekre, nevezzük a más kultúrára. Hogy ez mennyiben egy az embernek önmagafelé megfogalmazott nyitottsága, ami azért fontos, mert a saját rendszerében a nyitottság önmagában érték, és mennyire mutatkozik meg a valóságban, azaz egy tényleg más közegbe kerülve valós reakciói milyen mértékben nyitottak, más kérdés. Csupán azért nehéz eldönteni, mert abban a bizonyos kultúrában és életkorban nagyon gyakran és könnyen előfordul, hogy bizony ebben a behatárolt mozgási közegben nem találkozunk olyan igazán megértendő nagyon mássággal. Sokszor észre sem veszi az ember, hogy képtelen kilépni a saját értékeiből, és a másikét értékessé tenni. És itt nem a cipő talpának vastagságára, hanem ennél némileg alapvetőbb dolgokra gondolok, mondjuk a rendszer alap meghatározóira. Azt is mondhatnám, kicsit személyeskedve, hogy aki arra büszke, hogy még a ddanit is elbírja betépve másnaposan filozofikus hangulatban viselni, valójában meg sem közelíti a toleráns embert. Mert nem lépett még ki a saját kultúrájából és értékrendjéből ettől. Na valami ilyesmi. BTW most írok egy cikket is.
|
|
|
|
|
|
