Veder - Párizs, Texas

Ijesztő film, félelmetes és nagyon unalmas lehet, ha nem kattansz rá első pillanattól kezdve, hogy mi mit jelent benne. Wenders maga szól az "el-nem-beszélés" tanulságairól, ami a kétkedés korszakának emlékeit jelenti. Ebben a filmben keveset beszélnek -van, hogy nem beszélnek- aztán néha nekiiramodnak és elmondják amit képesek szavakba önteni.

Egy kurvává nemesült, jólelkű lány és egy nagy marha, akit végre egyszer vén fejjel (van köztük korkülönbség rendesen)

elkapott a gépszíj, és kétségbeesetten, öntörvényűen ragaszkodik ahhoz a nőhöz, akivel és akiért érdemes kötődnie ehhez a megfoghatatlanul szaros világhoz. Arról szól, hogy vannak emberek -mint a főszereplő, Travis- akiknek a szocializációja nagyon el lett szúrva, és ezt rajtuk kívül mindenki tudja. Büszkén, de belül kétségbeesetten keresik a fogódzót, amit ha meglelnek olyan erővel szorítanak, hogy kifacsarnak belőlük mindent, ami jó.

Olyan, mint amikor megölelsz egy lányt, mert szereted, nagyon, és szerencsétlen majd összeroppan. Észre sem veszed, hogy

fájdalmat okozol.

És ha már kifacsartál mindent, és üres lesz a kezed, elveszítesz valami nagyon fontosat, hirtelen ráébredsz arra, amit a körülötted lévők már mind tudnak. Nem tudsz együttélni senkivel. Amerika nagy ország. Ha akarod, egyedül lehetsz évekig. Ha akarod, emberek között lehetsz, sosem tudod őket levakarni magadról. Élhetsz egy nagyvárosi világítótoronyban, vagy a sivatagban rengeteg emberrel magad körül. Minden, ami körülvesz, belőled származik, nem kívülről jön, mint ahogy látszik.

Írhatnám, hogy ez a film a magányról szól, vagy hogy egy magányra kárhoztatott, de belátó emberről. Írhatnám én is, hogy az alapsztori milyen giccses, egy szerelem története, férfi és nő, apa és fia. (Csak leírtam...)

Van, aki magára ismer, van, aki a sorsára, van, aki számára egyszerűen megvilágosodik kivel él együtt. Mondom: veszélyes film, ijesztő.