|
|
|
|
Az élet szép
Veder - Video - 2001. március 3.
Igaz történet...
- Fiú. - felelem mosolyogva.
- Nahát... én lánynak néztelek.. szép fiú vagy.. vagy szép lány.. vagy nem is tudom.
Már megszoktam, gyakran lánynak néznek. Egyszer egy buszvezetô puszikat is dobált nekem miközben ajtaja elött álltam. Ezt elmesélem neki.
- Biztos ô is lánynak nézett - feleli, s én furcsa szemekkel nézek rá, arra gondolva hogy az emberek szeretik a tényeket hangoztatni. - És mondd cs ak, a fiúkat szereted?
Társadalom- és szerelemkritikáról beszélgetve siklunk visszafelé a síneken, gyárak, graffitik, szétrombolt épületek és szeméthegyek között, szemében pici szomorúsággal, amiért a lányokhoz vonzódom, majd áhitattal, s ezernyi gyönyörrel szívemben sétálok hazafelé: milyen szép is lehet a világ! S nem kell más, csak hogy felülj egy ismeretlen villamosra.
|
|
|
|
|
|
Temetők
hannoca - 2001 március. 4. 23:40:25
Télen minden temető elhagyatott. A zsidótemető meg ott végképp, mert két éve rendet raktak, és kivágták a nagy öreg beteg fákat a régi sírok közül, ettől olyan ijesztően csupasz lett. Nem nagyon voltam másik temetőben ezen az egyen kívül, mármint ilyen nagyban, csak kis falusiakban, de eza temetődolog is idomula mennűyiségi követelményekhez, és nagyon jól el lehet tévedni benne, csak sokkal félelmetesebb. Nekem is volt már ilyen nagyon ismeretlen, lerobbant város-érzésem, a 9. klerületben eltévedtem egyszer. Furcsa kijönni ebből a nagyon szűk gazdag belvárosból, ahol én mozgok. Egyébként egy vers jutott eszembe az utolsó mondatról, sajnos nincs nálam a kötet, de kedves Tamás, ha tudod mire gondolok, írd be te légyszíves. Köszi.
|
|
|
|
|
|
Elkezd a dolgok végére járni
Tamás - 2001 március. 4. 23:49:35
A HÉV-en ültem, kisfiú koromban
és Budörs következett. Szorongtam,
hogy meddig mehet így, és mi jön még,
hogy Törökbálint mindjárt ezután
következik-e. Végtelen, havas
mezokön csattogott a HÉV, csutkák meredtek
a hóból fölfelé, fehéres köd szivárgott,
a párás ablakon tejfény derengett.
Végig akartam utazni, nekem
ne tartogasson titkot, ne bomoljon
zöld szálakra a Fehérvári út
összfutó, szemet erőltető
egyenesében - végig, teljesen,
ahol már tényleg vége van a sínnek.
Egy-óra-negyven-perc volt a menetidő,
irdatlan sok. Vissza a lankás, csutkásan fehér
mezőkön, Budaörs megint, nem kérdezett
senki semmit, aztán a Fehérvári út,
kiszakadtam az időből, csak álltam
a Körtéren, pedig nagyon kikaptam.
Ezt nem én írtam, hanem Nádasdy Ádám
|
|
|
|
|
|
