Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Én kicsi Paradoxonom! [06-03-05]
A könyvek és a tollam [06-01-23]
szörcs [01-09-19]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Az élet szép
Veder - Video - 2001. március 3.

Igaz történet...

Egy temetô. Hosszan terül el a villamos jobb oldalán. Keskeny, poros utca. A túloldalt hatalmas gépek. Gépfegyveres biztonságiôrök sétálnak morcos külsejü kutyák társaságában. Egy elhagyatott zsidó temetôhöz értünk. Furcsán egyforma, kereszt nélküli sírok százai állnak a téltôl megcsupaszodott bozótrengetegben. Belépni csak külön kérésre lehet. Kripták hátlapjai suhannak tova. A kôfal egy helyen bedölt.

Felüljáró. Alattunk sínpárok tucatja. Festékkel mázolt falak közt bakancsos, egyenruhás ôrök masiroznak. Vonat sipít ahogy a fémhídon zötykölôdünk.

Madarak százai a stadion felett. Trolibuszvégállomás. A szögesdrótos kerítésen felirat hirdeti a fegyveres, kutyás ôröket. Tanulóvezetôk illegnek kelletlenül a trolik között.

Graffitikkel dekorált piciny alagút. Egy szétesôfélben lévô ház, szeméttel körberakva. A keskeny utcáról két vizeletszagú nô száll fel a villamosra.

Leégett újságosbódé. Egy ôsi hangulatú konzervgyár és egy másik, azonosítatlan üzem között szögesdróttal elkerített játszótér. A túloldalt újrafeldolgozandó papír- és fémhegyeket pakolnak hatalmas markológépek.

Lerombolt ház maradványai. Az árván álldogáló, összefújkált falak közt diszkrét bájjal szemeteszsákok lapulnak.

Egy büntetésvégrehajtó intézet. Hatalmas, újszerű egyenépületek, rács, bódék, rendôrök, kihalt csend. Kifakult hirdetôplakátok mögött elterülô zsibvásár. Fényképezni és kamerázni szigorúan tilos.

- Ez a piac, elnézést?! - a kérdésre egy idôs néninek válaszolok. Vászonszatyrával lesiet a villamosról.

Kis tér szeméthegyében kaparászó hollók százai. Gyárak, s kihalt utcák után elérkeztünk a sírkôfaragók világába. Bármerre nézek, halott, s névtelen fejfák szemeznek velem.

A 37-es villamos négy temetô között rója groteszk útjait, s most a harmadiknál leszállok. Az új köztemetô. Halottak számára legyikolt virágok milliói illatában fürödve sétállok az útközben látottak abszurd, gyönyörködtetô bűvöletében. Keserű károgás közepedte hollók figyelnek a fák tetejérôl.

A temetôknek arcuk van. Az ember hajlamos azt hinni, hogy az egyik olyan mint a másik, s hogy télen és nyáron csupán a fák zöldjében mutatkozik különbség, de az ember téved. Ennek a temetônek nagyon szokatlan arca volt.

A temetôk többsége hasonlóan kezdôdik: a fôbejárattal szemben gyönyörűen gondozott, tiszta sírok hirdetik a halál szentségét. A fôbejáratok hazudnak.

Az új köztemetô. Az ember csak megy, megy, hosszú, egyenes utakon, a betonegyenes vége a semmibe rohan, és a semmi nem változik át percek, tán órák múlva se. Az ember egy idô után egyszercsak azt veszi észre, hogy egy nagy keresztezôdés közepén áll, ôrülten forgatja fejét, s bármerre néz, a végtelenbe nyúlnak az egyenesek. Az új köztemetôben külön helyi buszjárat van.

Szinte minden temetônek van egy sötétebb, a legtöbb ember által sosem látott része. A kerítést követve, a túloldalról visszhangzó favágás sikító, recsegô hangjai mellett a hátsó sarok felé közeledek, s kezdem úgy érezni, megtaláltam amit kerestem.

Egy fekete macska sétál át elöttem, kezem a kabátzsebemben lévô fényképezôgépre fonódik, lassan és csendesen követve próbálom lencsevégre kapni, ám észrevesz, s az egész ôrült hajszává változik. A macska gyorsabb volt.

Fákkal rég benôtt magányos sírhelyek, útra dôlt fák, csend. Bármerre nézek, mintha mindenütt hó lenne, fehér madárürülék lepi el a világmindenséget. A madarak sehol. Egy lelket se látni. Csendben félni kezdek miközben elindulok az alig kitaposott ösvényen.

Temetők
hannoca - 2001 március. 4. 23:40:25

Télen minden temető elhagyatott. A zsidótemető meg ott végképp, mert két éve rendet raktak, és kivágták a nagy öreg beteg fákat a régi sírok közül, ettől olyan ijesztően csupasz lett. Nem nagyon voltam másik temetőben ezen az egyen kívül, mármint ilyen nagyban, csak kis falusiakban, de eza temetődolog is idomula mennűyiségi követelményekhez, és nagyon jól el lehet tévedni benne, csak sokkal félelmetesebb. Nekem is volt már ilyen nagyon ismeretlen, lerobbant város-érzésem, a 9. klerületben eltévedtem egyszer. Furcsa kijönni ebből a nagyon szűk gazdag belvárosból, ahol én mozgok. Egyébként egy vers jutott eszembe az utolsó mondatról, sajnos nincs nálam a kötet, de kedves Tamás, ha tudod mire gondolok, írd be te légyszíves. Köszi.

Elkezd a dolgok végére járni
Tamás - 2001 március. 4. 23:49:35

A HÉV-en ültem, kisfiú koromban
és Budörs következett. Szorongtam,
hogy meddig mehet így, és mi jön még,
hogy Törökbálint mindjárt ezután
következik-e. Végtelen, havas
mezokön csattogott a HÉV, csutkák meredtek
a hóból fölfelé, fehéres köd szivárgott,
a párás ablakon tejfény derengett.
Végig akartam utazni, nekem
ne tartogasson titkot, ne bomoljon
zöld szálakra a Fehérvári út
összfutó, szemet erőltető
egyenesében - végig, teljesen,
ahol már tényleg vége van a sínnek.
Egy-óra-negyven-perc volt a menetidő,
irdatlan sok. Vissza a lankás, csutkásan fehér
mezőkön, Budaörs megint, nem kérdezett
senki semmit, aztán a Fehérvári út,
kiszakadtam az időből, csak álltam
a Körtéren, pedig nagyon kikaptam.

Ezt nem én írtam, hanem Nádasdy Ádám