Például ezek a kubai szivarok, illetve nem úgy értem, szóval azért ilyen vén fószerek, mert pár évtizedet mind végigalkottak, biztos ettől ráncosak meg minden. Akkora priuszuk van, mint ide a lemezbörze. Úgyhogy van mire vadásznia a mániákusabb bakelitrajongónak, szépen összeboronálják az Areito korongok a dzsesszt meg a latint, lehet örülni, és mivel Kuba viszonylag nagy ország, a 60as évek óta adott a világnak számos zenészt a mai zseniálisan hiperaktív nyugdíjasokon túl is. Őket mind kiadják újabb formátumú hanghordozókon világszerte, ugye hódít a vörldmjúzik. Így kerül kezembe egy ilyen cd, amiről sercegésmentesen szól Torreséktől a havanai fíling Miami jól felszerelt studiói felől, német kiadásban, Connector Music 2000, tavalyi cuccos, és még mindig istenien nyomják ezt a zenét. Havanában vagyok, szivarozok, és nemtom, milyen év van, nem is fontos.