Hugomnak nincs internet elérése, sőt még számítógépe sem, de a munkahelyéről tud levelezni és nem is rest, a bőbeszédűség nálunk családi vonás, tavaly is többszáz semmitmondó levelet kaptam tőle, meg 5-6 érdekesebbet. Utolára alighanem egy hónapja láttam, pedig nem lakik messze, de kétszer át kell szállni így inkább megelégszünk az e-mailekkel. Anyám, aki a világ végére költözött, hetente többször is lát, már többször megfordult a fejemben, ha tudnék főzni hányszor mennék hozzá, és persze megnyugtatom magam, hogy nyilván minden hétvégén. Nagynénémmel pedig -a család apai ágáról- évenként egyszer találkozom, pedig mindannyian tudják, tudjuk, hogy világéletemben az apás voltam, de ezek ilyen megmagyarázhatatlan dolgok, pontosan két utcányira dolgozunk egymástól és mégsem visz rá a lélek, hogy átmenjek hozzá ebédszünetben, vagy bármikor. Rejtélyes és kegyetlen ellen-magnetikusság. Pedig ezzel nagyjából fel is soroltam a teljes famíliát, mivé is lett a valamikori nagy család?