azt hiszem, új állatfajta csörtet a filmdzsungelben, valami morális-történelmi akciófilm-féle izé, ahol lemegy 20 perc debildramatizált dialógus (vagy inkább egymáshoz intézett szavalások vmi, nemtom, nem értek annyira a filmekhez) majd eltelik egy-két századmásodperc és egymásnak esik legalább két begyorsozott harcművész-szuperhős hogy egy szekundum/tíz magasrúgás tempóval nyomják az elmosódott pizsamasuhogtatást úgy 5-10 percen keresztül, nonstop. aztán vissza a cselekmény sztori-részéhez. a figurák arany pofák, háztetők közt ugrálnak, mérgezett nyilat kapnak el hátrasenézve, víztükörről szökellnek lombkoronákra meg ilyenek, és azok a kis helyes-zenes életbölcsességek is elhangzanak lépten-nyomon, tök jó, minden megvan párszor, szerelem, harag, meg ami egy gyilkolós-romantikus szett mozgatásához kell. az egyetlen mentségük az a néhány télleg full lenyűgöző kínai tájsnitt, meg a bizarr harciszerszámok.