van valami a gyülekező tömegben, ahogy halkan álldogálnak, mindenki a magáival, csak visszafogottan, hogy senki meg ne hallja, tízig még hosszú perceket kell végigcigiznem-várnom, szóba elegyednem. legalább a büfé lenne nyitva, de nem, szombaton... délelőtti fényár, csajok, fiúk, lányok, kettesével, szülőkkel, baráttal, egyedül, Te is előkészítőre? fagyos szél, másfele tekintet, elfogyott a cigim. na jó, tájékozódni, az ajtó nincs bezárva, másodszorra sikerül rendbontón betaszítani, kurva zajos, az aula kihalt és homályos némasága felel plusz balról portásforma alak, de nem várok, inkább a kintiekkel dumcsi, akkor már.
marha sokat kell seggelni a felvételire, mondják hogy kell a papír, fontos meg minden, most hagyjuk a délelőtti magamat az ELTE jogi kar bejárata előtt várakozni, frankón, ki tudja értelmesen elmagyarázni, hogy miért szar e földön az oktatás, hogy minek magolom kendermagos kollegáimmal a sok rizsát, hogy aztán majd egyszer foglalkozhassak a távolirózsaszín diplomás mezőkön azzal, ami érdekel, anélkül hogy megfagynék-éhenhalnék stb, hogy mire jó az általános műveltség lexikális mocsara, végül miért jutalmazzák a telefonkönyvtanuló lelketlen adatait a lehetőségek legjavával? az ilyen okosságoktól fordulok ki a padsorból elnyújtott nemáá kíséretében. ez az előkészítő egy vizsgára készít elő, ami legyen személytelen, precíz és könnyen javítható, aztán tabularázás, elfelejthetem az egészet, a kiskutyust nem érdekli, hogy tudom-e 2 perccel az írásbelim után, viszont ez dönt életem-halálom, karrierem-megélhetésem, pozícióm-zsírospecsenyém felől. és bármit akarok kezdeni, ez a bekerülés módja. és ha megcsinálom, bejutok, elvégzem, plecsni, utána jól fizetetten csinálhatok bármit is szarul, pl írhatok halomra bornírt cikkeket, a kiskutyust nem fogja érdekelni az se.
