
|
 |

 |
 |

Té kollégák! Új fijúja láthatáron.
Veder - Mao - 2001. február 20.
Ez+mi?
Először is szárátáttel köszöntöm a mindenkit, akiben Nelz pályagondnokon kívül mindenkit bírtam azonosítani, gondolom Dani nevű loggerünk Xxxxxxxxx rózsaszín puhakezű budai zsúrfiút tiosztelhetem, míg én meg vagyok a Pálgábor nevezetű büdös Nouevel Léopoldville-i zsidógyerek. Ennyit bevezetőül...
Mostan csak zárójelek között jegyzem meg, hogy rólam az L végződésű sztrovacsek tehet, mert ő mondta, hogy.
Persze első sorban aztat szeretném, mondani a Tamásnak, hogy voltam múlt pénteken dédé felíróval egyetemben a Garai mittoménki Jazzénekverseny nemtomhanyadik elődöntőjén, én az énekesnőnknek + a Sugárkának szurkoltam, ő meg a kettejük közti számnak, de nem ez a lényeg. Viszont szeretném, ha a Tamás megkérné az édesapját (aki remek felkonfot csinált, kár, hogy a hátulsó teremben három méterre a tökig csavart aktívhangfalaktól eztet már nem igazáőn lehetett érteni) arra, hogy té műsorvezető kolléganőjével közölje, hogy Antonio Carlos Jobim zeneszerző nevét HOBIMnak és nem ZSOBIMnak kell ejteni (donzsuan szintű pirmitívség), mert nem brazil volt, hanem mexikói, és Tijuanaban is H-nak ejtik a J betűt, még ha a város északi határában kezdődik is a vasfüggöny. Röviden ennyit.
Ha lesz kedvem én is megírom szerény véredényemet a Vakvagányok című opusról, mert kissé árnyaltabban látom a helyzetet, mint az említett cikk írója, akivel egy sorban ültünk.
|
|
 |
 |
 |
 |

Leszünk itt néhányan egy bizonyos társaságból
Tamás - 2001 február. 20. 23:05:40
Ahogy azt a figyelmes olvasó nyilván észrevehette, többen az itt írók közül nem véletlenül tévedtek erre az oldalra, hanem nagyon is szándékos beszervező tevékenység eredményeként. Az egész nagyon régen kezdődött egy kicsiny erdélyi faluban... de ezt majd máskor elmesélem.
|
|
 |
 |
|
 |