Mármint a szemem. Kifele, pedig ez a családban nem szokás, ugyhogy változtass Tamás. Erős lila esetleg. De mindegy, a lényeg hogy lassan megesz a hasfájás, fejfájás, undokság. Írjatok rólam szépeket gyerekek! Mindenesetre nem lényeg a szép, hogy is lehet egy írás szép, legyen inkább jó, képzavar ez is minden körülöttem, például a NŐK. De ez megint más kategória, nem hiszem hogy érthető dolog lenne az, amít írok, mindenesetre legalább írok, addig is nyugi van, mármint itt belül, nem úgy mint odakint, ahol nincs nyugi, merthogy valamilyen rettentően fontos dolgot szerveznek körülöttem, állítólag én is benne vagyok, de például azt se tudom, hogy mikor lesz az a rettentően fontos dolog. Erre mondaná Milne, hogy milyen hosszú mondat. " De én én vagyok, én én!"Na most aztán művelt voltam, esetleg vagyok. Tamáskám szólni kéne Fenyőnek, hogy ez van, és mi lenne ha lenne webmail? Előre lila szín!!