Nem is jó, ha valami profi, mert akkor én nekem rossz, mert én nem veszem észre, hogy sok mindenből profi lennék és akkor én mit keresnék itt. De itt vagyok, és ez állapotnak sem utolsó, majd meglátjuk. Viszont hazahoztam a kutyát a pótgazdátol úgy örült a lelkem, hogy még. Szeret lelencben lenni, de mi azért mégiscsak mások vagyunk, ugye. Bár ott több a kaja, csoki-süti-ropi-egyebek, meg az ágyba is könnyebben be tud mászni, viszont még egyszer sem akart ott maradni. A szörnyű az, hogy elpimaszodik ott, különösebb lelkiismeretfurdalás nélül megy át az úttesten, előbb-utóbb el kell verni szegénykémet, pedig utálom azt csinálni. Esküszöm nekem rosszabb. Már megint én szívok.