Misztikusan frusztráló, ahogy a szexuális hajtóerő párás túlnyomással lehetetleníti el a milenniális sapiens polgárosodását, kamaszkori ráizgulás irányítja át a gondolatokat a rendesen odataposott ösvényről, pedig most kéne hajtani rajta hitelkártyát, mobilt, kocsit, nőt, mindenekelőtt nőt, na ennyit erről, fuck polgárizmus, sőt, fuck. Még az autóreklám (négykerék) is a lóerőre bukó modellcsajjal, vagy a plázák szklerózis-mozijaiban feszülő nyers nemi indulatok, emberek, tavasz ez a februári lebegőben, egész kellemes hedonista fertőt dagonyázhatna ki ebből egy kellőképp bekattant forradalom. Na jó, forradalmárok nincsenek már, botránytalanul vérszegény idők bontakoznak, vibráló gumicsont, placebo, a botrány már lefutott, skandallum idejemúlt és közhelyes, minek itt problémázni, minden olyan egyszerű. Esetleg járj el pszichiáterhez, vagy köss csomót a farkadra ha más nem. Buta baszás vagy beteg bonyolítottság, két fokozat a debil ideálélvezés és a lúzernulla maszturbáció síkfantáziátlanságában, esetlen, eseménytelen. Nem egyszerű dolog a másik embert, illetve emberrel, szóval izé, empátiázni meg humanizálni, ilyen mély dolgokat, meg össze is jönni, bár a rajzfilmben valahogy pont úgy rajzolják, hogy a királyfi meg a királylány simán, romantikusan, és nekem is azt, mert ami szép, az szép. Nincs mese.