Most az, hogy létezik-e a "sorstalanság" köznév a magyar nyelvben - most épp nincs kéznél az értelmező k.sz., majd pótlólag idekutatom - vitatható, de a Kertész Imre ilyen című regénye biztos, hogy elsősorban ezen az értelmi-nyelvhasználati vonalon kapcsolható ehhez a mondathoz. Tehát itt köznevesült egy kultúrtermék, a mi nóbeles-tévés eseményfeldolgozásunk ilyet is produkált. A cikk szövegezője a "sorstalanságára" szót kiemelt helyen, a leadben, tehát tudatosan hangsúlyozva használja, de számomra nem nyilvánvaló, hogy itt direkt a könyvcímként, vagy annak médiavisszhangjából kiszűrt hangulati elemként. Azaz nem egyértelmű (sőt, nem is lényeges!), olvasta-e a könyvet, és ha igen, arra akart-e utalni.