Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Azt mondta .. [06-03-05]
tit- meg kon-os szavak [03-02-03]
Intenzív cikkírásra van szükség [01-04-25]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



főnév, köznév
Szüret - ddani - 2003. november 13.

Nem először talál ilyet az ember, de tkp nekem először tűnt fel nyomtatásban.

"A hajléktalanságra, a hajléktalanok sorstalanságára hívták fel a figyelmet szerdán Szombathelyen, a szolidaritási napot a város önkormányzatának támogatásával a Savaria Rehab Team Kht. szervezte."
- Metro újság, 2003 nov. 13.

Most az, hogy létezik-e a "sorstalanság" köznév a magyar nyelvben - most épp nincs kéznél az értelmező k.sz., majd pótlólag idekutatom - vitatható, de a Kertész Imre ilyen című regénye biztos, hogy elsősorban ezen az értelmi-nyelvhasználati vonalon kapcsolható ehhez a mondathoz. Tehát itt köznevesült egy kultúrtermék, a mi nóbeles-tévés eseményfeldolgozásunk ilyet is produkált. A cikk szövegezője a "sorstalanságára" szót kiemelt helyen, a leadben, tehát tudatosan hangsúlyozva használja, de számomra nem nyilvánvaló, hogy itt direkt a könyvcímként, vagy annak médiavisszhangjából kiszűrt hangulati elemként. Azaz nem egyértelmű (sőt, nem is lényeges!), olvasta-e a könyvet, és ha igen, arra akart-e utalni.
Mindenesetre az olvasóközönség, az aznap tömegközlekedő 300ezer-egynéhány olvasó nagy része biztosan nem. Létezik tehát olyan olvasat, ami szófordulatként, és nem irodalmi utalásként érti a sorstalanságot.
Izgi, mi? :-)) Ötven pötty.


hangulat
hannoca - 2003 november. 14. 08:44:41

én úgy tudom, hogy nem nagyon volt ilyen köznév a magyarban a Sorstalanság előtt. Szerintem az van e mögött, hogy az irodalmi nyelvhasználat mindig lemegy a köznyelvibe, mi is biztos fordulatként használunk már olyasmiket, amik régen újdonságok voltak. Pl. a trillák az Csokonai találmány, mert jól rímel a Lillára. És ennek a szónak nagyon nagy a hangulati ereje. Mégha a használó igaziból el sem gondolkodik azon, hogy mi az a sors, és akkkor milyen az, ha nincs, ha attól megfosztott valaki, és ráadásul ez megfejelve valami elvontsággal (ság), létállapotjellegűvel, akkor is érti-érzi, hogy olyanokról van szó, akik huzamosabban valami nagyon fontos dolog hiányában élnek. Mivel a hajléktalan létben feltűnően sok hiány van, minden téren, ezért könnyű összekötni a kettőt, nem?