 |
"Nem ismersz..."
Szerelmes-vágyakozós - David89 - 2009. július 26.
Sziasztok.
Ezt a verset egy olyan lány ihlette, aki írt még 15 évesen erre az oldalra verseket, gondolatokat. Most kezdtem el olvasni a verseit, és úgy érzem ugyan azt élem át. Ne haragudjatok, hogy nem stimmelnek a rímek, és szinte semmi, de ez így az enyém, én írtam, ezt érzem.
„Nem ismersz…”
Nem ismersz… , mondtad gyakran
S én bizonygattam ismerlek
Nem ismertelek igazán
Most megismernélek, késő már
Nem értesz, mondtad sokszor
Legyintettem, mondtam értelek
S még sem volt szavaim közt értelem.
Mert nem ismertelek, s nem is ismerlek igazán
Miket mondtál sokszor
Érzésekről, bánatokról
Nem értem fel ésszel
Csak értetlenül néztem.
S mégis mondtam: persze, megértem.
Igazán nem is érthettem, mit érzel
Mivel én olyat akkor még át nem éltem.
Most mikor elmentél, elhagytál
Több mindent felfogtam
Azok az érzések engem is elfogtak.
Nagy az űr, mit magad után hagytál
Rossz ez az érzés.
Egyedül vagyok, fejemben van egy kérdés
Megismerhetlek e még?
Megismernélek.
Érzéseid lassan átérzem
Most érdekel igazán lényed.
Úgy érzem nem szeretőd lennék inkább
Hanem egy barát, ki szeret téged
S megismerné egész éned.
Nem ismersz…
Igazad volt.
Érdekelsz már
Kit érdekel?
Lelked hiányzik, nem ismertem
Kezdem megismerni, elkéstem…
2009.07.26
(ma 27 hónapja, hogy megismertelek, 26 hónapja, hogy először megcsókoltál, és 25 hónapja, hogy először mondtuk egymásnak szeretlek)
|
|
|
