Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Kinek még a szeme is mosolygott [06-03-05]
Hinni, de miben? [05-07-11]
AFRIKA HÁZA [03-07-23]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Kráterek
Szerelmes-vágyakozós - biopszicho - 2006. április 18.

Lassú halál ez, hogy rád gondolok.
Szavak, csak rövid sorok
jutnak eszembe, mert minden más te vagy,
amit képben szül az agy.

A holdfényben csillogó szemek -
melyekben újra meg újra elveszek -
ha rám néznek a csillagok alatt,
a legkeményebb jégből is felolvasztanak.

Ahogy a kezed érinti az arcom
esküszöm, feladom minden harcom
ellened, s ha az ujjad hajamban megakad,
hogy újra simogass, én kiszabadítalak.

Elbújva, csendben, a fűben heverve -
arra gondoltam, vajon szeretne?
De tán a szívében egy picit most is ott vagyok.
Még ha egy lopott percnél többet nem is adhatok.

S te megöleltél. Azonnal tudtam,
hogy a lelkedig jutottam,
és ott a szabad ég alatt
majdnem szívből megcsókoltalak.

Ha úgy lesz – mondtam,
szorító karjaidból kibontakoztam –
ebben a percben bántam, hogy nem lehet,
mert bár tagadom, de a szívem téged, egy egészen picit, szeret.

09.12 – 13.