Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
mi még [03-03-25]
Rejtsd a szívedbe a kissebbségeket! [01-08-08]
Pszichológia [01-05-10]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Porfogó
novella - b.cermidoff - 2015. augusztus 2.

novella


- Szóval elment egy régi évfolyamtársamhoz, aki kiderítette, hogy a kutyaszőrre érzékeny. Nagy nehezen megvált kedvencétől, de a betegsége nem múlt el, sőt még súlyosabbá vált. Az ízületei, a kötőszövetei begyulladtak. A végén ágyhoz kötött beteggé vált. Egy nap elvesztette az eszméletét. Egyedülálló volt. Ezért az új bejárónő vette észre órák múlva, amikor takarítani jött. Kihívta hozzá a mentőt. Kiderült, hogy megbízója évekig magánál tartotta a kutya összes használati tárgyát és játékát a hálószobában. A bejárónő - megkockáztatva állása elvesztését - rögtön kidobta mindet és alaposan kitakarított a lakásban. Munkaadója néhány napon belül teljesen tünetmentessé vált és azóta is az. Ha meg akar szabadulni a játékszenvedélyétől, akkor el kell távolítani minden dolgot, ami ehhez köti. Úgy értem, nem csak a kártyapakliktól, játékprogramoktól, hanem a volt társasága fényképeitől és a tőlük kapott levelektől, ajándékoktól is. Ön ugye írogat is?
Érdes bólintott.
- Olvastam a verseit. Ne csodálkozzon, hogy nincs új szerelem az életében, ha még mindig a régiekről írogat. Tele van a szíve halott kapcsolatokkal. Amíg azokat dédelgeti, addig nincs ott hely az élők számára.
- Akkor dobjam ki az összes emlékemet, amit a volt barátaimtól kaptam? Miért tegyem? Tulajdonképp a régi társaságból senki sem ártott nekem soha.
- Aki bálványokat tart, ne csodálkozzon, hogy démonjai vannak. Kell a jövője vagy nem? Zombiként akarja leélni az egész életét? Gondolja át alaposan a saját érdekében.
Érdes kissé leforrázva távozott a doktortól. Egy napon belül, egymástól függetlenül már a második ember figyelmeztette ugyanarra. Lehet, hogy igazuk van. Meg kell próbálni. Mit veszíthet vele? Semmi értékeset. Egy csomó „volt”-ot, de még inkább „lehetett volná”-t, ami nem segít továbblépni.
Hazament. Az összes porfogót, ami a múlthoz kötötte, kirakta a szobája közepére és bedobozolta, aztán feltette egy kézikocsira és kivitte a szeméttelepre. Ásott egy nagy gödröt és belerakta a csomagot. Meggyújtotta és eltüzelte. Szenvtelenül nézte, ahogy égtek a fényképek, kéziratok, könyvek, lemezek, mindenféle ajándéktárgy. Végül hátat fordított a hamuval teli gödörnek. Leverte a pernyét a bakancsáról. A múltnak még a porát sem akarta hazavinni.
Hazafelé menet látott egy sort. Beállt. Feltételes reflex volt. Mindig ezt tette, ha valahol valamit ingyen osztogattak, mert sokáig élt egyik napról a másikra. Pedig már rég nem szorult rá. Azt se nézte, miért álltak sorba a többiek. Megvárta, míg sorra került. Elvette, amit adtak és elsietett vele, mintha féltené. Csak a háza előtt nézte meg, mit szorongatott hóna alatt. Egy nagy, fekete könyv volt. Nem emlékezett rá, hogy valaha is találkozott volna vele. Ennek örült. Jelnek vette. Az új élete kezdetének.


előző 1 2 3 4 következő