Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Ez lenne a mai fiatalság??????? [06-02-12]
Csak egy nap [04-07-27]
Szeptember 11 megtalálja helyét a fejekben [03-09-14]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Az utolsó napon
novella - Pósán Ferenc - 2015. április 11.


Bár számára így is megérte. Magát mindig a Nap gyermekének képzelte, annak ragyogásából és tündökléséből merítette szinte egész költészetét. Ő volt a múzsája, s múzsája halála után, úgy érezte ő lesz a következő a fagyhalál sorában. Hogy nem lesz más…
- Szia. – Szólt rekedten egy kedves, édes hang a háta mögött. De mire megfordulhatott volna, két finom kéz megérintette - az ijedtségtől hirtelen megmerevedett - fagyos vállát, és az illető hölgy, akihez a hang tartozott, az arca fölé hajolt, és megcsókolta. László egy pillanatra nem értette, mi történik vele. S már éppen mondani akarta, hogy ez csak álom... amikor eszébe jutott az első szerelmes csók, mely itt köszöntötte ezen a padon. Ekkor ismerte fel azokat a belső boldogságtól sugárzó szemeket...
- Édes Hajnalom. - Mondta, szerelmesen sóvárogva Szűcs László. Hajnalka leült mellé a padra, és többet egy szót sem szóltak egymáshoz. Nem is kellett. Az érzelmeik beszéltek helyettük, szívükkel, lelkükkel... végtelenül halkan, végtelenül boldogan. Megölelték egymást, közben pedig - ahogy elérkezett az idő - még egyszer utoljára megsimította őket a Nap utolsó sugara, gyengéden. Majd az is örökre kihunyt.

13 óra múlt, 8 perccel...

VÉGE.
2015.03.11.
Pósán Ferenc.

előző 1 2 3