Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
A tizenkét buta rögeszme [05-08-04]
Pesti ballada [04-05-30]
U [03-06-13]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Világvége-tanmese (kis abszurd)
novella - Gary Hun - 2007. december 11.

Közhely, de ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. A Nap, miután kidugta buksiját a látóhatár fölé, melengetően sütött le a Földre. Az emberek egy része dolgozni ment, másik része meg éppen nyaralni. A többiek? Az igazgatók igazgattak, a melósok melóztak, az irodákban stresszeltek, kávéztak, neteztek. Az orvosok beszedték a vizitdíjat, a betegek vagy meggyógyultak, vagy belebetegedtek. Az eladók eladtak, a vevők vettek. Megint mások ettek, ittak, böfögtek, fingottak. Voltak, akik szexben élték ki buja vágyaikat, és voltak, akik partner híján önkielégítettek (ez utóbbit csak kevesen merték nyilvánosan fölvállalni). A gyilkosok éppen gyilkolásztak, az áldozatok hörögtek - már akinek volt erre ideje – és akkor még nem tudták, nem tudhatták, hogy ők járnak igazán jól (mármint az áldozatok). Szóval mindenkinek volt valami dolga, egy sűrű forgatag volt az egész bolygó.
Akkor még senki sem sejtette, hogy milyen nagy veszélybe kerül rövidesen az élete.
Mert elhangzott egy kérdés, de bárcsak el ne hangzott volna!
- Szeretsz? - kérdezte a felesége, miközben nézte a meccset.
- Szeretlek! – felelte, és tovább nézte.
- Nagyon szeretsz? – éppen tizenegyeshez jutott a csapata.
- Nagyon! – erősen markolni kezdte a távirányítót…
- Jó, jó, de mégis, mennyire? – akadékoskodott az asszony.
- Na, jó, akkor elmondom, annyira szeretlek, hogy csak na! – felelte, de aztán
látta, hogy még ez is kevés, így aztán kifakadt:
- Úgy szeretlek, majd megeszlek!
Az asszony azonban ebben is kételkedett, - ráadásul a csatár – úristen - fölé rúgta a tizenegyest - így aztán fogta a kannibál, és mérgében, azonnal megette a feleségét!
Hajjajaj, de itt aztán már nem állt meg, úgy bepipult, hogy megette a családját, a rokonokat, a szomszédokat, majd a várost, az országot, aztán végigette Afrikát, majd átballagott Ázsiába, azt is megette! Ott még drukkoltunk, hogy talán sárgaságot kap egyik ottani nagy országtól, de nem. Aztán elindult felénk. Gondoltuk, talán az Ural-on innen már túl sok lesz a vörösvérsejtje és belegebed, de ez se jött be! Olyan gyorsan történt mindez, hogy az európai NATO gyorsreagálású hadtestnek annyi ideje sem maradt, hogy kiugorjanak a pizsamájukból, máris lecsúsztak a torkán. És csak jött tovább a nagy zabáló, megevett mindenkit, téged is, meg engem is! (bár én, ha ezt sejtem, akkor elbújok akár egy egérlyukba is, mert kurvára féltem a bőrömet, de aztán kiderült, hogy fölöslegesen aggódok, mert láttam, hogy a bőrömet, azt kiköpi az a szemét). Ezután átúszott Amerikába, ahol már híre ment, hogy jön valami veszedelem, ezért műholdas megfigyelőegységekkel próbálták beazonosítani a helyzetét, és lézerágyúval megsemmisíteni. A mögötte úszó nagy szartengerből kigőzölgő gázoktól azonban a műholdak undorral elfordultak, a lézer így csak a szarba kavart, még nagyobb bűz lett, és innentől követhetetlen lett a nyoma. Így aztán simán végigette Amerikát, áthúzott Ausztráliába is, és ott is mindenkit megevett, csak evett, evett és ürített. A végén már Óceániát is kiette-itta, aztán föl az Északi-sarkra, majd le a Déli-re. Kiürítette az egész bolygót!


1 2 következő