Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
El kéne fogadnom.. [06-04-02]
Az angyal halála [05-12-14]
Optimizmus [03-04-19]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Egy pillanat emlékére
novella - flavcsy - 2007. augusztus 23.

Az ember élni szeretett volna vele, együtt inni csokoládét reggel az ágyban, elutazni vele Párizsba és megmutatni neki a St.-germaini vásáron a bolhacirkuszt, fazékfedőt melegíteni neki, ha fáj a hasa…, s megöregedni vele, mikor alkonyodni kezd a városok, tájak, kalandok és az ég fölött. – Ezt éreztem, mikor ott állott előttem a parton – ott a velencei rakodóparton, ahol Kelet és Dél vágyai vegyülnek az emberek pillantásában - a kék ég alatt, s a kastély csorba ablakain át vijjogott az Appeninek szélcsapása…
Ismerem a városok titkait, az öregedő testek, kihülő erek, pompájukat hullató koponyák, megereszkedett inak, rozoga és finnyásan recsegő csontok, foghíjas ínyek, rossz leheletek, szarkalábas halántékok és vértelen ajkak rejtélyeit…Tudom a legnagyobb titkot, az emberi élet legfájdalmasabb feladatának titkát; tudom, hogy érzéseinket nem szabad szégyellni akkor sem, ha méltatlanra pazaroljuk. Mert nyilvánvaló, hogy valakit szeretni kell, másképp nem lehet élni, akkor sem ha szeretetünk tárgya méltatlan e nemes indulatra – de mindez nem számít sokat, ha szeretett valakit az ember…Bele kell nyugodni, hogy nem tulajdonságai miatt szeretünk valakit, nem csak azért, mert szép, s akármilyen sajátságos, még csak nem is azért, mert rút, púpos vagy szegény: egyszerűen szeretjük, mert a világban hat egy szándék, melynek igazi tartalmát nem tudjuk kifürkészni. Mert szeretni mindig csak ennyi: szolgálni.
Az emberek mindenütt a csodát akarják…a szeretetet akarják, mely kielégíti hiúságukat, a birtoklást akarják, melyért lehetőleg nem akarnak cserébe semmit sem adni, az önfeláldozást akarják, de nem akarnak érette többet áldozni egy-két aranynál, a feledkezést akarják és gyöngédséget, de úgy, hogy közben ők oda sem figyelnek…Az emberek szeretetet akarnak – lehetőleg ingyen. – Nem gondolod, hogy van egyfajta férfi, akinek nem lehet boldogságot adni?! S talán éppen ezért szeretem…
-Azt mondod, férfit nem lehet megvenni?! Nagyon szép szó; de nem hiszek benne, mert tudom, hogy mindent meg lehet venni e világon – talán még a szeretet melegét is.
-Azt mondod, múlik az idő?! Nem. Az idő marad, csak mi múlunk el! Mintha minden, mi tegnap füstöt vetve lángolt, ma már csak hamu és parázs volna. Minden csak az érzéstől lesz fontos, melyen szemügyre vesszük a világot. Még alig életem. Még nem láttam eleget a hajnalt, még nem ismerek minden emberi érzést és indulatot…még nem gurultam elégszer az árokba a nevetéstől…De talán nem is olyan rossz lassú ringással eltávolodni a parttól, elveszteni minden kapcsolatot a valósággal, s lassan haladni akarat és szándék nélkül, a „megsemmisülés” felé…Talán ez a legjobb, amit az élet adhat, az a ringás és feledkezés, mikor az ember elveszti az emlékeket, s minden homályos lesz, ismerősen homályos…Több és nehezebb dolog lenni valaki, mint csinálni valamit…Emberi indulatokat nem lehet egészen pontosan kiszámítani, a legnagyobb művész is tévedhet munka közben; a játékból valóság lesz, a csókból igazi kötés, a vérből patakzó sugár, melynek sodrával elcsobog az élet…Az életben hiszek, a

1 2 következő