|
|
|
|
Zárt körű rendezvény
novella - chinestar - 2006. november 29.
-Zárt körű rendezvény- mondta a biztonsági ember, és behúzta az ajtót.
-De… de, a barátaim…- hebegte a lány, majd lehajtotta a fejét, és eloldalgott a klub bejáratától. A nyári este melegen nehezedett görnyedt alakjára, egy közeli padhoz sétált, leült, és a szórakozóhely kéken villogó feliratát kémlelte.
-Zárt körű rendezvény, mi?- gondolta, az idegesség hullámokban futott végig testén – szemét alak!
Nevetéstől reszkető figurák fordultak be a sarkon, majd léptek be egyenként a klub épületébe, a kidobó szélesen mosolyogva tárta fel előttük a bejárati ajtót, a jutalma néhány kettéhajtott papírpénz lett. A lány összehúzott szemöldökkel figyelte a jelenetet.
-Belvárosi ficsúrok- gondolta, és a keze ökölbe szorult- csak mert apuci fizuja több mint Togó éves jövedelme, már azt hiszik, hogy övék a világ.
Végigtapogatta nadrágját, és előhalászta rongyos pénztárcáját. A tárca tartalma egyetlen kétszáz forintos bankó volt.
-Ennyi- mondta a lány szomorúan, és visszahelyezte a zsebébe- Misiéknek is pont erre a helyre kellett jönniük- dühöngött némán, majd felállt a padról, és a buszmegálló felé indult.
A földről egy papírtba csavart hajléktalan pillantott fel rá, végigmérte a lányt, majd egy halk sóhaj kíséretében elfordította a tekintetét.
-Még a csöves is lenéz- gondolta a lány, és meggyorsította lépteit.
A busz megérkezett, felszállt rá, és leült a végében. Körülötte vidám fiatalok nyüzsögtek, az egyikük, egy tizenöt év körüli fiú megbotlott, és a lány szakadt pólójába kapaszkodva hozta magát egyenesbe.
-Bocsi!- nevetett rá vidáman, majd ismét belemerült a társaságba.
A lány megigazította magán a pólót, a ruhadarab nyaka olyan szélesre nyúlt, hogy majdnem mind a két válla kilógott belőle. Némán, gondolataiba temetkezve bonyolította le a hosszú utat a külvárosba. Nem nézett senkire, és néhány lesajnáló pillantástól eltekintve rá sem nézett senki. Egy megállóval előbb szállt le, hogy egy sétával kiszellőztesse fejéből a dühös gondolatokat. Az otthonául szolgáló lakótelepi lakás ablakaiból fény szivárgott ki.
-Apa is megérkezett- nyugtázta egykedvűen, és belépett a lakásba.
-Már itthon is vagy kislányom?- fogadta az anyja derűsen, és átölelte őt.
-Apa?- kérdezte a lány, miközben lehúzta magáról elhasznált tornacipőit. Az asszony a konyha irányába biccentett, a lány benézett az ajtón, apja a konyha asztalra dőlve aludt, körülötte apró italos üvegek feküdtek.
-Szerencsére elaludt- mondta az anyja, a férfihoz lépett, és megsimogatta a fejét.
-Balfasz- jelentette ki a lány, és hosszan figyelte apja részeg álomba merült alakját.
-Nem beszélhetsz így apádról- mondta az asszony halkan- rengeteget dolgozik, hogy megéljünk.
-És el is issza egyből- a lány hangja idegesen csengett- ha meg nem részeg, akkor osztja az észt. Mintha lenne neki olyan.
-Gabriella! Ebből elég legyen.-vonta össze a szemöldökét az anyja, majd elfordult a lánytól, és nekiállt, hogy összeszedje a kiürült üvegeket.
Gabriella néma undorral szemlélte a jelenetet, majd elhagyta a konyhát, és bezárkózott a szobájába. A helyiség kicsi volt, és még nap közben is sötét. Leült az íróasztalához, felkapcsolta az asztali lámpát, és egy vaskos vonalas füzetet készített maga elé. Eszébe jutott mennyire megalázva érezte magát, amikor a biztonsági ember elküldte a klub elől, és a teste görcsbe rándult.
-Csak akkor vagy ember ha van pénzed- súgta maga elé, miközben forgatni kezdte a füzet lapjait.
1 2 3 4
következő
|
|
|
|
|
|
