Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
A kismadár [05-12-27]
Csak [05-10-09]
Aprócska kérés [03-12-18]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Ádám
novella - Frank Einstein - 2006. július 20.

csak szellemi értékeket ismert

Ádám

Amikor négy forint volt egy adag sonkástészta a Jókai téren (ma tizenöt forint egy doboz gyufa), már akkor szánalomból etették a pécsi egyetem menzáján; fél háromra ért be, egy mélytányér, sűrű pörköltszaftot kapott, egy fél vekni kenyérrel. Úgy gondolkodott, hogy a lába majdnem a szájába ért. Méregerős Caporal cigarettát szívott és Pákolitz István, a költő, lányának udvarolt. Éterien sovány volt és koldusszegény. Nagyapja ingeit hordott és a katonaságnál kidobott bakancsokat, nyáron aratott, hogy legyen pénze tankönyvekre. Magas volt, alkata a Dávid szoborra emlékeztetett, ha elképzeled Dávidot vállig érő hajú hippiként. Úgy érkezett a kávéházba, mint más a gyerekkorába. Csak csapvizet ivott. Mind a négy évfolyam lánycsapata szerelmes volt bele, imádták, mint neofita az úrfelmutatást. Egy butikos lánya elvitte Bergman filmjére -Suttogások és sikolyok-a gazdag kislány előzékenyen fizette a zacskó pattogatott kukoricát, Ádám az alját kibontotta, a szerszámát alulról becsúsztatta a sötétben, a kukorica pedig fogyott, a lány aztán a zacskó alján talált valamit-szavaival élve szokatlant-ám elmondása szerint az volt a legjobb a zacskóban. II. Priusz volt a beceneve.
Jóllehet Vonnegut július harmadikát tette meg az írók napjává, Ádámot a Dunántúli Napló májusban alkalmazta. „Fürge, friss szemű tudósító”-volt róla az általános vélemény, mielőtt elküldték volna egy lipicai ménes elköltöztetésére. A tudósítás elkészült. Az írás inkább az univerzumba vetett ember agnoszticizmusáról szólt, a vágyódásról a szubjektum-objektum egység után, bár a cikk nem nélkülözte Heidegger homályát, Wittgenstein mélységét, Claudel finomságát, Novalis érzékenységét, csak azt nem lehetett megtudni, hogy hol, mikor, és mi történt-kivel. Mi áttértünk a szivárványszörpre, megértettük Lukács taskenti evakuációját, értékeltük a dúsgazdag bankár Lukács apát, aki később egy antant tiszttel szöktette ki népbiztos fiát Bécsbe, ahonnan a Landler frakció haragja elől Moszkvába menekült. Ott érte a hálás Thomas Mann távirata, melyben tudósította az ifjú filozófust, hogy Hitler megtámadja a Szovjetuniót.
„Akkor a romok alá temetkezem” –szólt Lukács válasza, és Ádám elsírta magát, amikor megtudta, hogy az ötvenhatos magyar miniszterelnök Budapesten egy kínai éttermet üzemeltet. A Bambit felváltotta a Coca Cola, az utcákon elszaporodtak a nyugati kocsik, divat lett a füves cigi és az orosz katonák elkezdték árusítani ármádiájuk készleteit. A végzős hallgatók elkezdtek

1 2 következő