
A munka
novella - borntodie - 2006. június 24.
Végighúzom a felületén a mutatóujjam. Hűvös anyagából erő sugárzik. Pont erre van most szükségem. És tiszta fejre. Ha tegnap tiszta lett volna a fejem, most nem itt tartanék. De itt tartok. Mire lesz még szükségem? Az eladónő szürke tekintetébe ütközöm. Segíthetek? Hát persze, épp kérni akartam. Megtetszett ez a csákány, csomagolja be. De előtte érintse meg. Úgy bizony. Húzza végig rajta az ujjait. Szép munka. Érzi milyen erős? Tudja, nagyon kemény a talaj a kertemben. Kötél a hátsó szektorban? Hát persze. Fárasztó egy estém volt. Köszönöm a segítségét. Viszlát. Gyalog indulok haza, az idő hűvös, a levegő tiszta. A hátizsákom nehéz, a pántja a vállamba vág. A fájdalom csak jót tehet. Ma éjjel neki kell látnom. Tiszta fej és tiszta erő. Ha nem fagy még be is tudom fejezni. Talán még köd is lesz. Remélem. Megérkeztem. Ott vannak bent. Az ágyunkban. Ha később jövök haza tegnap. Az talán jobb lett volna? Nem. Nem akarok hazugságban élni. Milyen békésen fekszenek. Mintha csak aludnának. Vajon ki lehet ez a férfi? Ki volt. Nem válaszolsz cicám? Nem baj. Végighúzom az arcán a mutatóujjam. Hűvös, mint az új csákányom. Kihűlt. Még mindig gyönyörű. Gyere cicám, megmutatom az új ágyatokat. Talán kemény lesz egy kicsit, de majd puhítok rajta Ez a szép új fémszerszám majd segít. Ideje munkához látnom.
|