Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Az emberek [06-08-25]
Bódulat [05-02-23]
ródli [03-02-25]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



A 22. lépcsőfok
novella - Leelian - 2006. május 29.

Dranag sebes léptekkel, szinte teljesen nesztelenül szelte át a kusza aljnövényzettel beszőtt Fátyol erdőt. A bokrok millió tüskéi megannyi sebet ejtettek szürke bőrén, ám azok azon nyomban be is forrtak.
Néha meg meg állt kerülve a Hold fényét, s ilyenkor prédáját szimatoló vadként, érzékeit kiélesítve kémlelt körül, majd újra folytatta az eszeveszett hajszát.
Prédáját szimatoló vadként... de hiszen ez volt ő. A fejvadászok közt a legjobb. Hatalmas hírnév és tisztelet övezte a fiút "fajtája" körében. Híres volt.. és hirhedt.
Az Árnyak közt élt, magányosan. Csak a gyilkolás volt az, ami még élvezetet jelentett neki, s ezt a nemes mesterséget a legnagyobb szakértelemmel és precizitással művelte.
Egyszercsak lépteket hallott, s hamarosan meg is pillantotta leendő áldozatát. Testét átjárta a már jól ismert bizsergés, amit mindig érzett, amikor ölni készült.
A lány a Szél isteneinek állított hatalmas emelvény aljában állt. A hosszú lépcsősort figyelte, mely az építmény tetejére vezetett, s most ragyogóan tündökölt az ezüstös holdfényben.
Az éjjel álmot látott. Az istenek üzentek neki.

- Na de mit? -dünnyögött magában Fran.
Észre sem vette és már alkonyodott. Pontosan 17:22 volt. 22... gondolkodott el.
- Vajon mitől legyen olyan különös a 22. lépcsőfok?
Már többször elhatározta, hogy a következő novellájának címét csak a történet megírása után találja ki...

A lány hosszú, vörös haja könnyedén lengett a hirtelen feltámadt szélben. Vékony hálóingjében megborzongott. Akkor már tudta, hogy hamarosan a végzetével néz majd farkasszemet.
Nyugtalanító érzés kerítette hatalmába. Az álom képei ott visszhangoztak a fejében...

- Fran! Nézd má' mi van a tévében!...Kinyírtak egy csajt a közelben...Még keresik a...
A lány dühében teljes erejéből belerúgott a csukott ajtóba, melynek hatására a halálfejes "Tűnj innen!", valamint "A művész alkot" táblácskák függesztései egyszerre mondták fel a szolgálatot. Bátyja elhallgatott, s Fran szobájára ismét béke és csend telepedett.

visszhangoztak a fejében...

- Visszhangoztak?! A képek? Agrrr...
- Nem jöttök vacsizni? - hallatszott a mézesmázas hang az étkező felől.

Az álom különös emlékképei ott kavarogtak a fejében... Ez az!

- Ki fog hűlni, ha nem igyekszel!
Ez volt az a pont, amikor Fran idegei a sokéves edzés ellenére végleg szétpattantak. Mérgében ledobta a tollát. Ihletet kell szereznem... gondolta dacosan, s hóna alá csapta a füzetét.
- Majd jövök. - dörmögte oda a többieknek, nem is véve tudomást családja értetlenkedő pillantásairól, s bugyuta kérdéseiről. Gondolatai máris messzi tájakon kalandoztak.
Gyalog indult útnak egy közeli szabadtéri színpad felé a kellemes őszi időben. A vén platánok még vettek egy utolsó fürdőt az alkony aranysárga napsugaraiban, majd békés szürkület uralkodott el a városka utcáin. Az utcai lámpák sárgás fénye a színpadot és környékét egyaránt titokzatos félhomályba burkolták.
A lány megtorpant a nézőtér lépcsősorának aljában. Hangok ütötték meg a fülét. Oldalra pillantott, s megkönnyebbülve nyugtázta, hogy a közeli sportpályán fociznak. Hmm. Elgondolkodott, hogy vajon "miért is van most itt?". De nem tudott válaszolni.
Aztán eszébe jutott, hogy előző éjjel megálmodta a következő történetének a címét: A 22. lépcsőfok.


1 2 következő