 |

A lány utolsó tette...
novella - Ewelin - 2006. április 25.
A lány utolsó tette…
…a lány csak állt, állt az út szélén, állt, s nézte , nézte mi történik körülötte, nézte ahogy az autók száguldanak, nézte ahogy az emberek bámulnak… piros ruhában volt, elég pirosban…a vértől pirosban…állt az út mellett, s már csak egy lépés választotta el a haláltól…megindult…lelépett a magaslatról, lelépett s megijedt…félt, nagyon félt, félt hogy a barátja elhagyja ,félt hogy nem lesznek barátai, félt a végtől, félt a haláltól.
Visszalépett…visszalépett csendesen, úgy ,hogy senki ne hallja, észrevétlen mozdulatokkal próbált eltűnni, eltűnni a ködben…nem látták, nem látták, hisz nem láthatták, véres testével kúszott az emberek tudata alatt, véres szívével nézett az emberek lába alatt. Kúszott, mászott lassan a földön, nem látta meg senki, nem vették észre, hogy vehették volna, hisz nem volt kihívó, nem volt feltűnő, nem volt szabad, s nem akart vad lenni…csak szeretett volna kicsit ,csak kicsit egyedül lenni, szeretett volna vakul a világnak menni, szerette volna kicsit élvezni az életet, szeretett volna kicsit embereket ölni, s szerette volna vétlennek érezni a méhet…
Ő még mindig, még mindig csak vonszolta, vonszolta magát az úton, vonszolta az emberek közt, s gondolt egyet, egy nagyon nagyot, s otthagyta magát, otthagyta lelkét, testét…otthagyta a pornak…
|
|
 |