 |
Lépcső alján
novella - Xiam - 2006. április 4.
"Lába erőtlen, remeg, önkívületi állapotban dülöngél a folyóson. A falat tapogatja, ellöki magát tőle, meg-megáll, hányingerrel küzd. "
Dühtől és sírástól eltorzult arccal lép ki a tárgyalóteremből. Lába erőtlen, remeg, önkívületi állapotban dülöngél a folyóson. A falat tapogatja, ellöki magát tőle, meg-megáll, hányingerrel küzd. Az épület labirintussá válik elméjében, kétségbeesetten keresi a kijáratot. Levegőért kapkod, szája tátva, de hang nem jön ki torkán. Fél óráig bolyong. Lassú léptekkel, ködös tekintettel, kócos hajjal biccent a portásnak. Kilép a bíróságról.
Lépcső utolsó fokán leül, összekuporodik, korláthoz bújik.
Megtörten motyog maga elé.
”Horák Ervin vagyok, egy sikeres ember! Ember vagyok, Horák Ervin. Én vagyok a.. Én voltam annak a nagyvállalatnak az igazgatója, amelyik.. Igen, Horák Ervin, anyám Emília, apám József. Én.. Magabiztos és eredményes! Szerettem a munkám! Szerettem a feleségem! Két hónap múlva 10 éves a fiam! Van egy lányom is, egy gyönyörű lányom van! Csak 6 éves.. Az apjuk vagyok, én tartottam el őket!”
Nap felé fordítja fejét, nyugodtabb már.
”Tönkrementem, ember! Én mentem tönkre!” - Puffog egymagában.
”Bíztam a könyvelőimben. Tévedtem, életemben először. Nem, nem lehet!” – Kezébe fúrja arcát, felsejlik régi élete: Hatalmas kertes ház, három autó, medence, boldog család, egy szerető, elismerés, milliók a bankban, nyaraló Balatonon, pincészet Mátrában, pezsgő és kaviár reggelire.
„APEH! APEH! Nem az én hibám volt! Nem, nem én írtam alá azokat a számlákat és szerződéseket!” – Kapkodva cigarettáért nyúl, könnyeit kézfejével törli.
”Először a cégem, majd a családom ment tönkre. Előbb a szeretőm, majd Erika hagyott el. Mind a kettőt! Mind a kettő tárgyalást elvesztettem! Hogy? Hogy lehet? Hetente kétszer egy óra! Csak egy órát a gyerekeimmel!”
Hirtelen elhalkul, remegő kézzel végigszívja a dohányt, szeme egyszer csak megcsillan.
”Holnap apámhoz költözöm vidékre, telefonált, hogy előkészítette a régi szobám, és állást talált a közeli vágóhídon.” – Felnevet, perceken keresztül vigyorog maga elé, majd sírásba csuklik.
”Holnap költözöm. Apámhoz. A pajtában van kötél, létra, és erős a gerenda.”
|
|
|
