Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Annún Noss [05-10-18]
Éjszaka [05-07-21]
Világon [03-02-21]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Ősz - Az utolsó ősz
novella - Lore - 2006. február 6.

ez az őszi sorozatom eredetileg utolsó darabja...2005-ből...

Ott ültek megint, a levelek nélkül csupasz, szomorú fák közt, s némán figyelték az elfogyó őszt...
- Szeretem, még mindig, kimondhatatlanul és leírhatatlanul, minden életnél jobban SZERETEM...
- S Ő?...Ő is szeret?
- Nem tudom...néha úgy érzem, igen, máskor meg ellök magától, mint a fa az őszi levelet, melynek egyetlen boldogsága, ha a fa lábához hullhat, s mellette lehet...Ha nem viszi messzire az őszi szellő, s láthatja fáját, akkor boldog s a hajnali nap sugarai felszárítják harmat-könnycseppjeit, hogy nyugodt legyen elmúlása...Olykor így vagyok vele én is. Érzem, hogy hullok lefelé, s szívem csak attól retteg, ne jöjjön szél, mi messzire sodor Tőle, hadd nézhessem lentről, miközben napfény-arca felitatja könnyeim, hogy csak sós ízük maradjon meg, s szivárogjon számba, marjon utat magának lelkemig...s akkor azt kívánom, álljon meg szívem, hogy halljam messzi szíve minden dobbanását, hátha azt dobogja majd sóhajnyi hangon: SZERET-LEK, hátha ajka néma mozgása lesz, mit utószor láthatok, egy szótlan szó: szeretlek...s akkor úgy, mint a millió levél, nyugton halhatok...vagy szivárogjanak hideg ujjai szívem köré, s szorítsák, szorítsák a halálba, mert nem kell, NEM KELL, mi a szótlanság után jöhet, ha ajkai nem mozdulnak, szíve nekem nem dobog, hát akkor NEM KELL semmi sem! Nem kell a más fa, másik napfény, sokezer szomorú, magányos óra, nem kell a Nélküle kihalt világ fakó pompája, nem kell az élettelen élet, nem kell a millió csillag apró tüske-sugára, nem kellenek a bántó-szerető szavak mások ajkáról, nem kell más illata, nem kellenek egy gonosz világ újabb, s újabb reggelei, melyek mindegyike egy új halál...nem kell semmi sem...semmi más...
- Emlékszel? Mikor először találkoztunk e fák alatt, a halódó őszt, hulló leveleit nézve? Ott fekszel te is...s most valaki, az a néma árny ki az elmúló levelek kegyes hóhérja, feléd lépdel...még egy lépés...egy utolsó...
- S mit öl meg az a "hóhér", hisz lelkem Nélküle úgyis halott...


Hozzászolás
underdark - 2006 február. 6. 19:04:36

Ez gyönyörü, minden elismerésem. Mintha a saját érzéseimet olvasnám itt... Nagyon szépen fogalmazol.

Legmélyebb Tiszteletem