Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
A boldogsag kis anatomiaja [03-11-27]
Szavak [01-11-20]
Glück [01-11-11]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Hegedűszó
novella - Lore - 2006. január 11.

...mert ilyen a világ...

Minden nap ugyanott játszott, immár évek, évtizedek óta, de az is lehet, hogy előbb ott volt, mint maga az utca, vagy a város; senkit nem érdekelt, senki nem törődött vele. Olyan volt, mint egy pad, vagy egy utcatábla – állandó, észrevétlen tárgya a külvilágnak, mindig ugyanott, ugyanazt a keserű melódiát játszva, nap-nap után, hét-hetet követve, télen ugyanúgy, mint nyáron, esőben és napsütésben, karácsonykor, húsvétkor, épp úgy, mint a koszos hétköznapokon az idők kezdete óta…
Minden nap kibotorkált fehér botjával - vagy ki tudja, tán ott volt mindig, tán nem is volt máshol is élete, csak éjjel nem látták, nem figyelték még annyira sem a sötétben - és játszott. Mindig ugyanazt a keserű, szívgyilkos melódiát. Nem a pénzért, mit az emberek a kalapjába szórtak, hanem azért, hogy ott lehessen köztük, hogy része lehessen életüknek. Legalább úgy, mint egy telefonfülke, vagy egy postaláda, amit úgy megszok az ember idővel, hogy már észre sem vesz…Játszott, mindig ugyanazt a halott, s mégis lélekkel teli melódiát, mindig ugyanúgy, mint egy gép, egy óramű, ami sohasem késik, vagy siet…
…aztán lejárt az óramű, s a melódia nem szólt többé. Nem vette észre senki…csak az aprót nem volt hová szórni…


...
flavcsy - 2006 január. 12. 08:00:18

hát én megkönnyeztem szegény flótást..."az aprót nem volt hová szórni..." - beleborzongtam

c
Northman - 2006 február. 2. 19:05:41

Állítsd a világot fél hatra ne lássa senki ha meghalok…