De végül is mindegy, honnan tudom, hol hallottam, ha valaha valami teljesen mindegy volt, akkor ez most az, tényleg nem számit a körülmény, ez a hirvivő nem lesz lelőve és nem is lesz aranyba foglalva, sőt nem is rémülne meg az elsőtöl és nem várna babérokat sem(ez esetben Pulitzer dijat…,mit?) végülis ez a nyolc perc neki is pont úgy végsö nyolc perc mint nekem és mint mindenkinek.Igazából már csak hét, cinikusan is megjegyezhetném önmagamnak, -ha még most is lenne hely efélékre-hogy a mindent mindig feltérképező, tényekre lecsupaszitó felfogásom most is éber és megnéztem az órát amikor bemondták a hireket.Hát igazán kedves magamtól, hogy még most sem hagyom meglepni magam, a pajzs még müködik bár a gyilkos sugaraktól nem fog megvédeni.Pedig milyen szép lett volna, legaláb most, csak hátradölni és csak várni, ez biztos nem múlott volna el észrevétlenül. Nah, még viccelődök is.Hát szép.De hát mit is csinálhatna az ember utolsó perceiben.Cigizni.Hah, nesztek nektek egészségesen élők, egyszere halunk meg, te meg én, úgyhogy képzeletben felszólitok minden egészségesen élö sznobot(?)(hát most már elismerhetem, hogy talán…talán ésszerü embert), hogy gyújtson rá egy cigarettárra.Na nem mintha ennélkül úgy érezhetnék, hogy nem is éltek, de azért , csakazértis, nah, hát értitek nem?Huuuh, igy ni,…, hogy is van a legenda?Nyolc karikát füstböl és azt egy füstnyillal átlőni, az sok pénzt hozna a konyhára. Nah, az igen, az segitene most, sok sok pénz, szerintem ha valaki most nyerne egy koloszális összeget biztos nem élné ki az összes nyolc percét.